Én úgy hittem

sapa78•  2021. április 12. 17:58  •  olvasva: 26

Én úgy hittem 



Én úgy hűltem ki mindig, mint az ebéd, 

mikor láttam, hevülten másra nézel, 

féltem is, nem is: de úgy néztem feléd, 

mint kisfiú, ki a sarokban térdel. 



Én úgy hittem, mindig téged vártalak, 

rebbenő szárnyam féltve rád terítem, 

de hiába minden, mert a házfalak

tartanak, kötnek szobádhoz szelíden. 



Most már hiszem, csakis veled volt tele

a fény, a hang: a szívem játszótere

és zsibong, hogy nem jössz, nem jössz újra már. 



Mert én tudom, neked már jobb egyedül,

de az égbolt, mint a föld elfeketül:

a hiányod fölzeng, bennem kiabál. 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

miriam2021. április 13. 22:30

"Most már hiszem, csakis veled volt tele
a fény, a hang: a szívem játszótere"
Annyira szépen írtad... csodás ez a vers... egészen meghatódtam...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom