-N e b á n c s v i r á g -

- N e b á n c s v i r á g - 

Jó volna előbbre jutni, 

nem tisztem a hallgatás, 

ez a hely, akár a putri 

közönybe fúlt jajgatás. 

Tűnő év/szakokra festett

mocsok és gyász a világ, 

döghúson, akár a permet 

terem szép nebáncsvirág. 

Ez a nép tűr, aztán meg sír, 

dühöng és sarat dobál, 

tette csupán figyelmet bír:

utcára lép s nem tovább. 

Jó volna túlontúl futni

az értelem szűk fokán, 

ne legyen az élet lutri, 

emeld kezed és bokád. 

Most kéne előbbre menni, 

míg törpe az óriás, 

a Hazában otthon lenni:

- játszd el a dalt trombitás! 

Egyre kisebb már a ketrec, 

torlódik a hazugság, 

arcokon maszk, megy a kecmec:

- ezt tedd, azt ne ezután. 

De tényleg csak ennyi lenne, 

úgy mozogjunk, mint a báb? 

Népem, én nem leszek benne:

- legyen nyugodt éjszakád!

Nem lehet szájízünk fanyar

s rabságunk örök szekér,

merjen tenni, aki magyar, 

itt az ördög s nem henyél. 

Nem lehet, hogy itt a vége, 

nem hallom a harsonát, 

mégis én úgy veszem észre, 

mind a startvonalon áll.