LXXV. szonett

Sanzsan•  2019. augusztus 13. 19:15

Testemnek te kenyeret jelentesz,

s kertnek zsenge szert, mely esett szertelen;

lelkemmel versengek, vesztem ez lesz:

rejtem e becset - s rettegek: nem lelem.

Eszem repesve lebeg fellegekben,

s reszketek: e perc elvesz, eltemet;

nekem lehess te, egyszer ezt esengem,

s menten ezt: ezrek epekedjenek.

Teljesen betelve delejeddel

remegve lesem szemed: rebben-e?

Egyetlenegy ez, nem lehet s nem kell

szerelem, mely nem tebenned ered.

    Szent helynek egere s fejedelme -

    szesz teperte le, de egyre nyelne.


William Shakespeare: LXXV. szonett


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2019. augusztus 13. 20:15

egy időben én is írtam... de már nem a szívem csücske az eszperente, viszont ezért ninden elismerésem, ez tényleg jó! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom