Nem_baj_ha_nem_ertesz_egyet_velem

Sanyipapa•  2016. június 28. 23:54

Hát ezt vajon miért írtam a noteszomba? (1. rész)

Néhány bejegyzés majd’ tízéves. Nem csak a verseléssel kapcsolatos dolgaimat írtam bele, hanem minden olyant, amit gondoltam, vagy hallottam és tetszett, vagy érdekesnek találtam, szóval minden olyat, amit annak idején fontosnak tartottam. Hangsúlyozom, hogy nem csak saját, eredeti dolgok vannak benne és ha egyes helyeken nem tudom megjelölni a forrást, előre is elnézést kérek, nem a lopás szándékával írtam le ezeket. És azt is hangsúlyozom, hogy ezeket annak idején tartottam fontosnak, bár lehet, egyiket - másikat később még felhasználom valamely írásomnál.

Íme:

 

 

Valahol, valamikor hallottam, ezért a forrást nem tudom megadni és valószínűleg nem is pontosan idézem a következő mondást: „Három dolog maradt meg nekünk a Paradicsomból. Az éjszaka csillagai, a nappal virágai és a gyermekszemek csillogása.

 *

 

 

Igen, beléptem a pártba. Hogy miért? Erre azt tudom mondani, amit a befutott, vagy már megállapodott színésznők szoktak mondani, amikor ifjúkori aktfotók kerülnek elő róluk: fiatal voltam és kellett a pénz.

 

*

 

Bezárhatod a kakast, bekötheted a csőrét, de ettől függetlenül mindig felkel a nap és kivilágosodik.

*

 

Szól a harang: bim – bam,

a gatyában fing van.

 

 Szól a harang: giling – galang,

száll a szega, mint a galamb.

 

*

 

 

Ha esik az eső, mindig felhős az ég, de nem mindig esik, ha felhős az ég.

 

*

 

Némelyek csak azért vásárolnak okos telefont, mert így legalább a telefonjuk okos.

 

*

 

 

Úgy meghízott a pasas, hogy saját postai irányítószámot kapott.

 

*

 

Egy embernek amputálni kellett az egyik karját. A korházban tévedésből az egészséges karját vágták le. Beperelte a korházat 200 millióra, amit meg is nyert és meg is kapott. Természetesen a beteg karját is le kellett vágni, így aztán ott állt az ember karok nélkül és nem tudta megszámolni a sok pénzt.

*

 

 

Teljesen mindegy, milyen iskolába járt, vagy jár valaki, a lényeg az, hogy ott mit tanult meg.

 

*

 

Ebben a családban a legokosabb, legértelmesebb a kutya.

*

 

 

Hosszú, fárasztó utazás után, végre megérkeztünk a tengerhez, amely olyan kék, de olyan csodálatos kék volt, hogy leírhatatlan. Mindenről megfeledkezve azonnal levetkőztünk és berohantunk fürödni. Nagyon kellett volna pisilnem, de nem mertem megtenni, nehogy bezöldüljön a víz.

 

*

 

Lehet, hogy ezt csak képzeled,

de beszélget a szél veled.

elmondja ő, hogy merre járt,

talált-e már magának párt.

 

*

 

 

Húsvétkor nem csak Jézus Krisztus, de a szél is feltámadt.

 

*

 

Aki nem szereti, hogy vízzel lefröcskölik, ne menjen úszómesternek. 

 

*

 

 

Én csak az Egyházat hagytam el, illetve mellőzöm, Istent nem.

 

*

 

A kormány olyan, mint a sebész orvos, aki, miután a betegnek amputálja, levágja az egyik lábát, csodálkozik, hogy az nem őrjöngve örül és nem tartja szerencséjének, hogy hirtelen, egy csapásra kétszer annyi zoknija lett.

*

 

Mondd kislányom, Emese,

tetszik neked e mese?

Ama se és eme se,

nem igaz a fele se.

        (Balatonkenese 2003)

Sanyipapa•  2016. március 5. 00:25

Baj van a középosztállyal

Baj van a középosztállyal, illetve az is lehetséges, hogy nincs baj vele, mert tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy mi az. Ezt Miniszterelnökünk állítja, aki ráadásul a középosztályt még összefüggésbe hozta a pornográfiával is. Ha végül is kiderül majd, hogy ki, vagy mi is az a középosztály, lehet, hogy rossznéven fogja venni az összehasonlítást. Egy ilyen érdekes kijelentés engem is érdeklődővé tett és megpróbáltam utánajárni, hogy tulajdonképpen mi is a középosztály, bár ez az utánajárás biztosan nem egyszerű, mert Miniszterelnök úr valami olyasmit mondott, hogy akkor tudjuk csak mi a középosztály, amikor már benne vagyunk, illetve, ha látjuk.

Különféle lexikonokban keresgéltem, de ezt a kifejezést „középosztály”, nem találtam. Lehet, hogy mégsem létezik? Próbálkoztam a pornográfia szócikknél is, de amiket ott olvastam, azonnal megvilágosították az elmém: a Miniszterelnök úr egészen biztosan nem erre gondolt. Mi lehet az, amiről ugyanúgy, mint a pornográfiánál, csak akkor tudom, hogy mi az, ha látom?

Ezzel szemben sokat olvastam a lexikonokban a középparasztságról, a középparasztról, de rögtön tudtam, hogy ezek a fogalmak elavultak, már nem aktuálisak, kimentek a divatból. Ma már Magyarországon a családi gazdaságok virágzanak, amelyeket nem középparasztok, hanem nagy parasztok üzemeltetnek, de az is lehet, hogy nem is parasztok. Lexikonbeli kutatásaim során találkoztam az időközben csaknem szitokszóvá prostituálódott munkásosztály kifejezéssel is. A proletár után a munkásosztály is elnyerte méltó büntetését a közbeszéd beli szóhasználatban.

A modern idők, a computer lexikonjában, a Wikipédiában is kutakodtam, de a középosztálynak itt sincs külön lapja, azaz erre vonatkozó kizárólagos vagy éppen globális meghatározása, de talán érdemes ebből a forrásból kiemelni Arisztotelész Államformatanát és az ide vonatkozó részt idézni:    

„Az ideális állam: a középosztály uralma [szerkesztés]

A politeiát, vagyis a cenzusra alapított tömeguralmat azért tartja aránylag a legjobbnak a történelmileg megvalósult államformák között, mert szerinte egyedül ezen államforma képes a gazdagok és szegények közti legnagyobb társadalmi ellentétet az államéletben, ha nem is teljesen, kiegyenlíteni a középosztály uralmának életbeléptetése által: ez a középosztály ugyanis leginkább hajlandó és képes a közéletben ész szerűen viselkedni, holott a gazdagok pajkos gőgösködésre és nagy bűntettekre szokták magukat féktelen elbizakodottságukban ragadtatni, a szegények pedig a nélkülözés sőt nyomor folytán egyik csíny után a másikat szokták elkövetni; amazok csak despotamódra tudnak uralkodni, emezek csak rabszolga módra tudnak meghunyászkodni; egyedül a középosztály bír és tud a közjó érdekében ész szerűen kormányozni, mert ez a középosztály minden irányban oda igyekszik hatni, hogy testté váljék azon egyenlőség, amelyet az állam természete szükségkép megkíván.”

Ha Arisztotelész Államformatana stimmel és a középosztály ténylegesen ilyen dolgokra képes, hát akkor jöjjön, aminek jönni kell, jöjjön a középosztály, mert véget kellene már itt vetni a gazdagok pajkos gőgösködésének, a féktelen elbizakodottságukban elkövetett nagy bűntetteiknek, despotamódú uralkodásuknak. És véget kell vetni a szegények nélkülözésének, nyomorának és rabszolgamódú meghunyászkodásának is.

Hát akkor jöjjön a középosztály, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan mi az, és az sem baj, ha esetleg tényleg valami köze van a pornográfiához.

Habár, ha jobban belegondolok, túl a féktelen elbizakodottságukban elkövetett nagy bűntetteken és a rabszolgamódú meghunyászkodáson, még mindig nem tudom mi az a középosztály, miközben, ezen cikk írásának kezdetén még titkon reménykedtem benne, hátha én is odatartozom.

Sanyipapa•  2016. március 3. 00:06

Baj van a származásunkkal

Baj van a származásunkkal, vagy az őseinkkel, vagy a rokonainkkal. Teljesen elbizonytalanodtam és ez nem hirtelen tört rám, hanem ez egy folyamat, amely már jó ideje tart, most legfeljebb ez erre utaló jelek szaporodtak meg, illetve az események gyorsultak fel. Még sokáig ellettem volna ebben a langyos bizonytalanságban, hát hogy nem is biztos ez a finn-ugor rokonság, meg hogy génileg, meg antropológiailag, meg turáni, türk, szkíta, hun, meg Ázsia, meg Közép-Ázsia, amikor egyszerre csak a legfelsőbb helyről, Miniszterelnökünktől hallom, hogy fél ázsiai népség vagyunk.

Erre aztán felkaptam a fejem, és joggal, mert nem sokkal utána az Országgyűlés Alelnöke és a Külügyminisztérium Főosztályvezetője indította útjára azt a hétvégi dzsemborit, amelyen részt vettek kazakisztáni türkmenisztáni és üzbegisztáni, türk állítólagos rokonaink is. A kazah juhtenyésztés is komoly érdeklődésre tart számot kishazánkban, különben nem készíttetetnénk közpénzen tanulmányt erről, gondolom ezt is csak a rokoni kötődés miatt. Ugyan ezt a célt szolgálja a Keleti Nyitás is. Nem, nem nyitottak meg semmiféle boltot, és egyáltalán semmit sem a Keletinél, mi nyitottunk kelet felé, ugyan is eddig zárva voltunk.

Ha már a külügy is, akkor komoly lehet a dolog - gondoltam magamban – és rögtön el kezdtem gondolkozni. Az a minimum, hogy az eseményeket át kell értékelnünk, mert mostantól kezdve minden más fénybe került, más súllyal esik a latba. Ezek szerint lehet, hogy Szent István meglehetősen negatív alak volt, mert ránk erőltette a kereszténységet, mert eladott bennünket a Nyugatnak, ahelyett, hogy visszaadott volna bennünket a Keletnek, ahol élhettük volna juhos, nomád fél ázsiai életünket.

Aztán a tatárjárás és a 150 éves török uralom sem voltak nagy durranások, ezek is csak egyszerű rokonlátogatások voltak. Persze aztán van ilyen, meg olyan rokon is. Van, aki vehemensebb, mint a tatárok és vannak ráérősek is, aki 150 év után sem akartak volna menni, úgy kellett őket innen kiverni. Sőt a II. Világháború utáni szovjet megszállás is rokonlátogatás volt, mert a Magyarországon állomásoztatott katonák főleg a (közép) ázsiai tagköztársaságokból jöttek, azaz türk rokonaink voltak itt. Sajnos itteni tartózkodásuk alkalmával nem nagyon tudtunk velük barátkozni, mert egyrészt be voltak zárva laktanyákba, másrészt nekünk sem voltak túlságosan szimpatikusak, bármennyire rokonok voltak. Na mindegy, majd talán, ha legközelebb jönnek.

Ilyenkor jut eszembe a régi mondás, miszerint a barátait megválogathatja az ember, a rokonait nem. Bár, mint sok minden másban manapság, úgy látszik itt is unortodox módon, mégis csak megválogathatjuk a rokonainkat.

És eszembe jut Hofi Géza régi vicce is, amikor önéletrajzába mindig becsületesen beleírta, hogy az öccse nyilas volt, amiért aztán mindig hátrányokat szenved el. Az öccse pedig az önéletrajzába mindig beírta: a bátyám kommunista és karriert csinál. Már annak idején, az átkosban.

Lehet, hogy ma ez a rokonság is fordítva értékelődne?

Sanyipapa•  2016. február 29. 23:57

Baj van a szemeteléssel

Baj van a szemeteléssel, illetve inkább a tisztasággal van baj, mert szemetelni tudunk rendesen. Az is lehet, hogy ebben a sportágban világbajnokok vagyunk, csak éppen nem tudunk róla. Itt lenne az ideje, hogy valamilyen erre szakosodott szervezetet, szövetséget, vagy egyesülést találjunk a világban és a mi nemzeti szervezetünk, szövetségünk, vagy egyesülésünk frissen, a kormánypárt országgyűlési képviselőiből megválasztott elnöke rögtön be is nyújtsa a legközelebbi, vagy azt követő világverseny megrendezési jogára az igényt.

Mindannyian hallottunk, néhányan talán meséltünk is arról az állapotról, amelyet akkor tapasztalunk, amikor Ausztria, illetve nyugat felől jövünk hazafelé. Rögtön észrevesszük, hogy itthon vagyunk, mert egyszerre csak szemetes és bozótos, rendezetlen az út széle, az autópálya pihenők és útszéli vendéglők illemhelyei arra a késztetnek, hogy a kis dolgunkat inkább végezzük el – eléggé el nem ítélhető módon – a bokor alján, a nagy dolgunkat pedig, ha már eddig kibírtuk, vigyük haza. Ez, azaz a tisztátalanság, már az „átkosban” is így volt, valószínűleg ezért nevezik egyre többen most a demokráciában az akkori elvtársakat piszkos kommunistáknak.

Nemrég jöttünk ebből a irányból hazafelé – tehát még friss az élmény – és mivel gyerek és kutya is utazott velünk, úgy adódott, hogy Ausztriában és Magyarországon is meg kellett állnunk, rövid egymásutánban, egy benzinkút és vendéglő nélküli, viszont az autópálya üzemeltetője által létesített WC-s parkolóban. A WC saválló, vagy úgy is szokták mondani, rozsdamentes lemezből készült, vandalizmus-ellenálló kagylókkal és szerelvényekkel. Az osztrák oldalon meglepő tisztaság fogadott, működő vízcsappal, WC-papírral, külön nőknek és férfiaknak, valamint kisbabával utazók számára kialakított pelenkázó részlegekkel. Ott jártunkkor egy munkásruhás ember éppen slagozta a járólapos padlót, majd nagy műgonddal egy nyeles ablaktörlőszerűséggel lehúzta a fölösleges vizet. A létesítmény előtt felfedeztem az autóját is, ami nem volt nehéz, mert az ajtajára egy cégnevet írtak és alatta nagybetűkkel „Épülettakarítás”. Maga az épület nagy és tágas volt, a WC-ken kívül is sok nyitott, de fedett területet tartalmazott, ahol különféle információs táblákat, térképeket helyeztek el a környékről, és két kávégépet, autómattát, amelyek elfogadható áron főzték a kávét és épek, müködésképesek.

Ugyanez a magyar oldalon lényegesen másként nézett ki. Az épület viszonylag kicsi volt. Látszott rajta, hogy a tervezőt a spórolás és a célszerűség vezérelte, ezért nem volt külön női és férfi részleg, hanem két ajtóra egymás mellé rárajzolták a két nem piktogramját, azaz jelét. Mindkettőben volt egy, a nagydolog elvégzésére alkalmas rozsdamentes csésze és mosdókagyló, na meg volt egy külön vizelde a férfiaknak, amely úgy nézett ki, mint a falusi kocsmákban, azaz egy fal és alatta a vályú szintén rozsdamentesből. Most, hogy rágondoltam, megint az orromban éreztem a falusi kocsmák illemhelyének jó, tömény kátrányszagát. Ez a hely azonban valószínűleg rozsdamentessége miatt nem volt „kátrányos helyzetű”, ezért a szaga sem ilyen volt. Nem tudom mikor takarították utoljára és azt sem hogyan, de vastagon állt a lemezen a húgykő és vízkő, és ezek meghatározták hihetetlenül penetráns illatát. A két ajtó mögötti, nagy dolgok elvégzésére szolgáló helyek sem néztek ki szívderítőbben. Mindkettőben: rá, mellé, mögé, időnként bele. Na, már most, amit nem belecsinálnak, azt nem tudja levinni a vízöblítés, legfeljebb eltakarítani lehetne.

Az épület nem rendelkezik előtetővel, vagy bármilyen fedett szabad területtel, tehát ha valaki esőben érkezik oda és szükséglete elvégzése előtt, után vagy mellett elgémberedett csontjait is újra akarja szortírozni. azaz mozogni akar egy kicsit, akkor ezt minden további nélkül megteheti, esőben. Legalább az elázás is felfrissíti egy kicsit.

Később, már újra az autóban azon gondolkoztam, vajon miért van ez így? Nem ismerem az autópálya üzemeltetés folyamatát, a részletkérdéseket mégúgy sem, da ha már felépítették ezeket az illemhelyeket, egészen biztosan az éves költségvetésükben beterveztek valamilyen összeget, ezek karban- és tisztántartására. Ebben a nagyon is valószínű feltevésben az eredményt látva, a következő megoldások létezhetnek:

1.) Nem elég a pénz. Csak az első néhány hónapra futotta, én meg ezután érkeztem és láttam a szomorú tényeket.

2.) A vállalat dolgozói vagy az a cég, vállalkozás, akik a takarításra kaptak megbízást, lógnak, nem végzik el a dolgukat.

3.) Akinek az a feladata, hogy ellenőrizze a takarítás megtörténtét, lusta és nem ellenőriz, vagy anyagilag abban érdekelt, hogy ne ellenőrizzen.

Azt hiszem a mi zsebünk szempontjából teljesen mindegy melyik pont az igaz, vagy közelít az igazsághoz. Az autópályát és annak tartozékait is az Európai Unió támogatása mellett a mi adónkból is finanszírozták, építették. Ne várjuk meg, amíg a használhatatlanságig tönkre mennek, és akkor építhetünk újat, amit aztán megint hagyunk tönkremenni. Magyarország megítélésére tett romboló hatásáról már nem is beszélek.

Jobban kellene vigyáznunk a tisztaságra, ezt valamennyien tudjuk. Többet kellene beszélnünk erről és teljesen természetes módon példát kellene mutatnunk ebben az ügyben egymásnak. Ezzel szemben, ha este bekapcsolom a televíziót, hogy megnézzem a híradót, valamennyi bűnügyi riport, amelyből bőven akad, úgy kezdődik: „ma már csak a helyszínelés nyomai árulkodnak arról, hogy itt és itt, ez és ez történt”. A képernyőn pedig látjuk az eldobált gumikesztyűket, a jelöléseket, a helyszínelés és az esemény nyomait, törött műanyagdarabokat, azaz a hátrahagyott szemetet.

Én meg csak ülök a TV előtt és azon gondolkodom, nincs ezeknél a helyszínelőknél egy főnök, egy alkapitány, egy főkapitány, egy államtitkár vagy egy miniszter, aki azt mondaná nekik: Fiuk, lányok, mielőtt elindultok helyszínelni, vegyetek magatokhoz még egy zacskót, zsákot. Amikor készen vagytok, szépen szedjétek össze az általatok eldobált szemetet is és rakjátok bele ebbe a zacskóba, hozzátok vissza és itt majd dobjátok bele a kukába. Németországban ez úgy működik, hogy a karambolokhoz kivonul a tűzoltóság is és a helyszínelés után ők takarítanak, illetve ők állítják vissza az eredeti állapotot, amelynek költsége megjelenik a vétkes fél számláján. De ha nincs vétkes fél, a helyszínt akkor is fel kell takarítani.

Valakinek el kellene már kezdeni a szemetelés abbahagyását, példát mutatni, tisztaságra nevelni a derék polgárságot meg például a televízióban is lehet.