Nem_baj_ha_nem_ertesz_egyet_velem

Baj van a szemeteléssel, illetve inkább a tisztasággal van baj, mert szemetelni tudunk rendesen. Az is lehet, hogy ebben a sportágban világbajnokok vagyunk, csak éppen nem tudunk róla. Itt lenne az ideje, hogy valamilyen erre szakosodott szervezetet, szövetséget, vagy egyesülést találjunk a világban és a mi nemzeti szervezetünk, szövetségünk, vagy egyesülésünk frissen, a kormánypárt országgyűlési képviselőiből megválasztott elnöke rögtön be is nyújtsa a legközelebbi, vagy azt követő világverseny megrendezési jogára az igényt.

Mindannyian hallottunk, néhányan talán meséltünk is arról az állapotról, amelyet akkor tapasztalunk, amikor Ausztria, illetve nyugat felől jövünk hazafelé. Rögtön észrevesszük, hogy itthon vagyunk, mert egyszerre csak szemetes és bozótos, rendezetlen az út széle, az autópálya pihenők és útszéli vendéglők illemhelyei arra a késztetnek, hogy a kis dolgunkat inkább végezzük el – eléggé el nem ítélhető módon – a bokor alján, a nagy dolgunkat pedig, ha már eddig kibírtuk, vigyük haza. Ez, azaz a tisztátalanság, már az „átkosban” is így volt, valószínűleg ezért nevezik egyre többen most a demokráciában az akkori elvtársakat piszkos kommunistáknak.

Nemrég jöttünk ebből a irányból hazafelé – tehát még friss az élmény – és mivel gyerek és kutya is utazott velünk, úgy adódott, hogy Ausztriában és Magyarországon is meg kellett állnunk, rövid egymásutánban, egy benzinkút és vendéglő nélküli, viszont az autópálya üzemeltetője által létesített WC-s parkolóban. A WC saválló, vagy úgy is szokták mondani, rozsdamentes lemezből készült, vandalizmus-ellenálló kagylókkal és szerelvényekkel. Az osztrák oldalon meglepő tisztaság fogadott, működő vízcsappal, WC-papírral, külön nőknek és férfiaknak, valamint kisbabával utazók számára kialakított pelenkázó részlegekkel. Ott jártunkkor egy munkásruhás ember éppen slagozta a járólapos padlót, majd nagy műgonddal egy nyeles ablaktörlőszerűséggel lehúzta a fölösleges vizet. A létesítmény előtt felfedeztem az autóját is, ami nem volt nehéz, mert az ajtajára egy cégnevet írtak és alatta nagybetűkkel „Épülettakarítás”. Maga az épület nagy és tágas volt, a WC-ken kívül is sok nyitott, de fedett területet tartalmazott, ahol különféle információs táblákat, térképeket helyeztek el a környékről, és két kávégépet, autómattát, amelyek elfogadható áron főzték a kávét és épek, müködésképesek.

Ugyanez a magyar oldalon lényegesen másként nézett ki. Az épület viszonylag kicsi volt. Látszott rajta, hogy a tervezőt a spórolás és a célszerűség vezérelte, ezért nem volt külön női és férfi részleg, hanem két ajtóra egymás mellé rárajzolták a két nem piktogramját, azaz jelét. Mindkettőben volt egy, a nagydolog elvégzésére alkalmas rozsdamentes csésze és mosdókagyló, na meg volt egy külön vizelde a férfiaknak, amely úgy nézett ki, mint a falusi kocsmákban, azaz egy fal és alatta a vályú szintén rozsdamentesből. Most, hogy rágondoltam, megint az orromban éreztem a falusi kocsmák illemhelyének jó, tömény kátrányszagát. Ez a hely azonban valószínűleg rozsdamentessége miatt nem volt „kátrányos helyzetű”, ezért a szaga sem ilyen volt. Nem tudom mikor takarították utoljára és azt sem hogyan, de vastagon állt a lemezen a húgykő és vízkő, és ezek meghatározták hihetetlenül penetráns illatát. A két ajtó mögötti, nagy dolgok elvégzésére szolgáló helyek sem néztek ki szívderítőbben. Mindkettőben: rá, mellé, mögé, időnként bele. Na, már most, amit nem belecsinálnak, azt nem tudja levinni a vízöblítés, legfeljebb eltakarítani lehetne.

Az épület nem rendelkezik előtetővel, vagy bármilyen fedett szabad területtel, tehát ha valaki esőben érkezik oda és szükséglete elvégzése előtt, után vagy mellett elgémberedett csontjait is újra akarja szortírozni. azaz mozogni akar egy kicsit, akkor ezt minden további nélkül megteheti, esőben. Legalább az elázás is felfrissíti egy kicsit.

Később, már újra az autóban azon gondolkoztam, vajon miért van ez így? Nem ismerem az autópálya üzemeltetés folyamatát, a részletkérdéseket mégúgy sem, da ha már felépítették ezeket az illemhelyeket, egészen biztosan az éves költségvetésükben beterveztek valamilyen összeget, ezek karban- és tisztántartására. Ebben a nagyon is valószínű feltevésben az eredményt látva, a következő megoldások létezhetnek:

1.) Nem elég a pénz. Csak az első néhány hónapra futotta, én meg ezután érkeztem és láttam a szomorú tényeket.

2.) A vállalat dolgozói vagy az a cég, vállalkozás, akik a takarításra kaptak megbízást, lógnak, nem végzik el a dolgukat.

3.) Akinek az a feladata, hogy ellenőrizze a takarítás megtörténtét, lusta és nem ellenőriz, vagy anyagilag abban érdekelt, hogy ne ellenőrizzen.

Azt hiszem a mi zsebünk szempontjából teljesen mindegy melyik pont az igaz, vagy közelít az igazsághoz. Az autópályát és annak tartozékait is az Európai Unió támogatása mellett a mi adónkból is finanszírozták, építették. Ne várjuk meg, amíg a használhatatlanságig tönkre mennek, és akkor építhetünk újat, amit aztán megint hagyunk tönkremenni. Magyarország megítélésére tett romboló hatásáról már nem is beszélek.

Jobban kellene vigyáznunk a tisztaságra, ezt valamennyien tudjuk. Többet kellene beszélnünk erről és teljesen természetes módon példát kellene mutatnunk ebben az ügyben egymásnak. Ezzel szemben, ha este bekapcsolom a televíziót, hogy megnézzem a híradót, valamennyi bűnügyi riport, amelyből bőven akad, úgy kezdődik: „ma már csak a helyszínelés nyomai árulkodnak arról, hogy itt és itt, ez és ez történt”. A képernyőn pedig látjuk az eldobált gumikesztyűket, a jelöléseket, a helyszínelés és az esemény nyomait, törött műanyagdarabokat, azaz a hátrahagyott szemetet.

Én meg csak ülök a TV előtt és azon gondolkodom, nincs ezeknél a helyszínelőknél egy főnök, egy alkapitány, egy főkapitány, egy államtitkár vagy egy miniszter, aki azt mondaná nekik: Fiuk, lányok, mielőtt elindultok helyszínelni, vegyetek magatokhoz még egy zacskót, zsákot. Amikor készen vagytok, szépen szedjétek össze az általatok eldobált szemetet is és rakjátok bele ebbe a zacskóba, hozzátok vissza és itt majd dobjátok bele a kukába. Németországban ez úgy működik, hogy a karambolokhoz kivonul a tűzoltóság is és a helyszínelés után ők takarítanak, illetve ők állítják vissza az eredeti állapotot, amelynek költsége megjelenik a vétkes fél számláján. De ha nincs vétkes fél, a helyszínt akkor is fel kell takarítani.

Valakinek el kellene már kezdeni a szemetelés abbahagyását, példát mutatni, tisztaságra nevelni a derék polgárságot meg például a televízióban is lehet.