Nem_baj_ha_nem_ertesz_egyet_velem

Sanyipapa•  2020. február 3. 23:18

Hát ezt vajon miért írtam a noteszomba? (4.rész)

A nagy kérdés:

Vajon, ha akkor, ott, nem bocsátott volna meg a feleségem, jobbra fordult volna-e az életem?

*

Kettőnk közül az egyikünk okosabb, mint te.

*

Keresd meg magadban a tigrist, aki majd harcolni fog érted.

*

Nagyon sok dolognak tudjuk az árát, de nem ismerjük az értékét.

*

Rövid az élet, csak a házasság hosszú.

*

Át kellene írni, de legalább is aktualizálni kellene az irodalmat, mert:

eddig csak Tiborc panaszát ismertük, most meg már a lámpáját is,

Lőrinc barátról azt hittük, hogy csak szerelmi titkokat lehet rábízni, de most kiderült, pénzt is.

*

Aki szivárvány akar látni, annak akceptálnia kell előtte az esőt is.

*

A Földönkívüli landol a Földön és az első, amit meglát, hogy egy kétlábú lény egy nálánál sokkal kisebb négylábú lénnyel sétál. Valamilyen zsinórral egymáshoz vannak kötve. A négylábú kis idő elteltével meggörbíti a hátát és elvégzi a dolgát. A kétlábú erre az „eredményt” felszedi, egy zacskóba teszi, és viszi a négylábú után.

A Földönkívülinek nem volt kétséges, hogy kettőjük közül melyikük a főnök.

*

A mosolygás (mosolygósság) segít a kommunikációban.

*

Gyermekkorom nagy vicce, vagy úgy is mondhatnám az első vicc, amelyik megmaradt bennem és időnként még most is eszembe jut a következő volt:

Két kutya fut a sivatagban, az egyik odaszól a másiknak: te, ha öt percen belül nem találunk egy fát, én bepisilek.

*

Nekünk nyugdíjasoknak nem túl kedvező ez a szökőév, ugyanis februárban egy nappal tovább kell élnünk azért, hogy megkapjuk ugyanazt az összeget, nyugdíjat.

*

Éppen most tűnődöm el a sündisznó szalonképes nevéről, mert ez az aranyos kis tüskés állat, amely ráadásul még hasznos is, érdemtelenül kapta ezt a pejoratív értelmet is hordozó disznó nevet. Szerintem a sünsertés elnevezés jogos lenne neki, mert ha nem, felvethetem a kérdést, ha a tengerimalac megnő, tengeridisznó lesz? Itt is szalonképesebb lenne a tengerisertés.

*

30 – 40 évvel ezelőtt a fiú gyerekeket szüleik nagy gyakorisággal Gergő és Bence nevekre keresztelték, talán azért, hogy a gyerekek ma Benny-nek és Garry-nek hívattassák magukat.

***

Sanyipapa•  2019. augusztus 30. 00:09

Hát ezt vajon miért írtam a noteszomba? (3.rész)

Megint lesznek viccek, meg mindenfélék:

A szőke nő panaszkodik a barátnőjének, hogy hetedik alkalommal is megbuktatták az autóvezetői vizsgán.

-        Pedig olyan jól indult minden – meséli – elindultunk, nem sokára egy körforgalomhoz értünk, ki volt írva 30, én harmincszor körbementem és mégis megbuktattak.

-        Az nem lehet, drágám – szól a barátnője – hogy elszámoltad magad?

 *

Nem félek a haláltól, nem nehéz meghalni, eddig még mindenkinek sikerült.

 *

 Puskás, már így utólag, poszthumusz is rettentően sajnálja, hogy nem Felcsúton született.

 *

 Már most tudjuk, hogyan fogjuk majd a karajt megsütni, de hogy miből fogjuk megvásárolni a malacot és hogy’ neveljük fel, fogalmuk sincs róla.

 *

 Egy ember összeesik az utcán és eszméletét vesztve kórházba szállítják. Amikor vetkőztetik, találnak nála egy cédulát:

Nem tudom mi bajom van, de biztosan nem vakbél, azt már kétszer kivették.

 *

 Szükségem lenne egy nagyon jó tölcsérre.

Az időtöltés végett.

 *

 Újgazdag horgászni megy, és mivel unalmasnak tartja, már éppen el akar menni, amikor kifogja az aranyhalat. Megnézi: kicsi, aranyszínű, de nem arany, nedves…

Visszadobja a vízbe és indul is, amikor az aranyhal utána szól:

-        Várjál, ne siess, a három kívánság…

-        Nem érdekel, unom.

-        De, de ennek lenni kell, ez tradíció!

-        Akkor sem érdekel.

-        De hát amióta a világ, világ, 3 kívánság mindig volt és most is lennie kell.

-        Na jó, nem bánom – szólt az újgazdag – na mondjad, mi az a három.

 *

 Ha Albert Einstein annak idején méhecskének születik, ma a méhek egész biztosan sokkal előbbre tartanának.

 *

 A kutya nem azért ugat, hogy téged idegesítsen, a kutyának ez a dolga.

 *

 Annak az embernek, aki mindig igazat mond, könnyű dolga van.

De annak, aki mindig hazudik, annak állandóan arra kell figyelnie, hogy ugyanazt hazudja.

 Mostani hétköznapjainkban a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy elfelejtsük a Szovjetuniót, de kár lenne a szovjet vicceket elfelejteni. 2 viccben szeretném feleleveníteni hogyan nevettünk a saját nyomorúságunkon.

1.)    Moszkvában a hentes üzlet előtt már reggel 6 órakor hatalmas sor áll, mert elterjedt a hír, hogy hússzállítmány érkezik.

Reggel 7-kor, mikor kinyit az üzlet kijön a boltvezető és így szól a tömeghez: Polgártársak! A központból értesítettek, hogy túl sok húst nem fogunk kapni, ezért kérem, hogy a zsidók álljanak ki és menjenek haza.

8 órakor ismét szózatot intéz a tömeghez: Polgártársak! Beszéltem még egyszer a központtal és azt mondták, hogy nagyon kevés húst fogunk kapni. Ezért kérem, hogy azok, akik nem tagjai a Szovjetunió Kommunista Pártjának, álljanak ki a sorból és menjenek haza.

9 órakor ismét kijön és így szól: Elvtársak! Most egymás között vagyunk, ezért beszélhetek hozzátok őszintén. Az a helyzet, hogy ma egyáltalán nem kapunk húst.

A sorban, aki az első volt odaszól a másodiknak: És látod, megint kik jártak a legjobban?

2.)    Megy egy ember az utcán és arra lesz figyelmes, hogy egy őrült hosszú sor áll. Na, gondolja, ha itt ekkora sor áll, itt biztosan valami jót lehet kapni és beáll ő is a sorba.

Mivel a sor nem halad, nyugtalan lesz és elkezd kérdezősködni, miért állnak sorba? Az előtte állók nem tudják a választ, ezért előre megy és a sorban az elsőtől kérdezi meg.

Hagyja már – mondja az – én vagyok a hibás mindenért. Tudja, mentem az utcán és egy kicsit megszédültem, gondoltam, egy kicsit nekidőlök a falnak. Mire jobban lettem, egy hatalmas sor állt mögöttem.

Ember, ha ez így volt miért nem megy haza?

Megvan maga őrülve, egy ekkora sorból, amikor én vagyok az első!

 A labdarúgás egyik fontos kellékéről szeretnék néhány szót szólni, mégpedig a szurkolásról, saját élmények alapján.

A vezérszurkoló adja – ahogy régen mondtuk – a prímet, vagyis mindig előre mondja, hogy mit kell majd kórusban ordítani. Ezek nem túl bonyolult szövegek és jól skandálhatóak. Ilyenek például: a „harcoljatok”, a „mindent bele”, „magyarok”, stb.

Azon a meccsen, amelyiken kint voltam egy magyar klubcsapat játszott egy külföldivel. Meglehetősen unalmas volt a mérkőzés, és mint mindig, unatkozás helyett el kezdtem gondolkozni. Közben a szurkolói kórus jó hangosan működött. A mellettem álló fiatalember úgy ordított, hogy a feneke majdnem szétrepedt.

Arra gondoltam, hogy tulajdonképpen kár ezért a nagy igyekezetért, mert a bekiabált dolgokat a pályán futkározó 11 játékosból legfeljebb kettő érti, a többi ugyanis nem magyar, külföldi. Na, jó, a kispadon is ül még kettő magyar, de az edző szintén nem magyar és az edzők általában hozzák magukkal a sleppet, másod edzőt, kapus edzőt, erőnléti edzőt, stb., így ezek sem érthetik, legfeljebb az orvos magyar, de ebben sem vagyok biztos.

De ez a szempont – úgy látszik – a szurkolók közül senkit sem érdekelt.

Na hát akkor rajta: „ria – ria – Bulgária”, „ria – ria – Bulgária”

 ***

 

 

 


Sanyipapa•  2016. július 26. 00:17

Hát ezt vajon miért írtam a noteszomba? (2. rész)

Most egy kicsit viccesebb lesz, és közre adok néhány verstöredéket is.

Egy amerikai fizikus szerint – a nevét már elfelejtettem – ha nem lenne idő, minden egyszerre történne.

Elgondolkodtam ezen. Ugyanakkor születnénk; amikor meghalunk és a teljes életünket is közben leélnénk. Persze akkor nincs közben, meg akkor, meg egyáltalán semmi, meg minden.

Szóval nagy marhaság ez!! Csak azt nem tudom, miért kell ilyeneket mondani.

*
Isten figyel rád, ha dolgozol és szeret, ha énekelsz.
*
Ha meg akarod nevettetni Istent, meséld el neki terveidet.
*
Totyogós, szuszogós, foltos arcú, szőrös öregember lettem, aki régi rossz szokásaihoz néhány újabbat is hozzárendelt.

*
A fiatalasszony mondja a férjének: Ez alkalommal olyan helyre szeretnék menni, ahol még sohasem voltam.
Mit szólnál a konyhához? – kérdezi a férje.
*
Érezzétek magatokat otthon, de ne viselkedjetek úgy!
*
Ha verset írok, nem csinálok mást, minthogy szelektálom, rendezgetem azt a sok szart, ami a fejemben van.
*
Hölgyek és Urak,
Őzek és Nyulak,
Nagykutya ugat,
illetve beszél,
jövődről mesél.
*
Hogyha én egy rigó lennék,
állandóan énekelnék,
minden nap a Nappal kelnék,
erős fákon megpihennék,
hogyha én egy rigó lennék,

*
Mire jó a dicső múltunk,
ha belőle nem tanultunk.
*
Az iskola olyan, mint a könyv. Annyit olvasol belőle, amennyit akarsz, de akár az egészet is elolvashatod.
*
Ilyenkor minden foltnyi árnyék
túlélést ígérő ajándék.
*
Nem mind arany, ami fénylik, de a felkelő Nap sugara biztosan az.
*
Fejem mélyen leszegve,
semmi nem jut eszembe.
*
Kenyeret és cirkuszt! (Panem et circenses)
Az ókori Rómában ez nem csak jelszó, de egyfajta filozófia és gyakorlat is volt. Mint ahogy a mai Magyarországon is.
*
Két virág találkozik az utcán.
-          Hová mész? – kérdi az egyik.
-          Fogorvoshoz.
-          De hiszen neked nincsenek fogaid.
-          Igen, de gyökérkezelésre megyek.
*
A vak vendégségben van és véletlenül betéved a konyhába, ahol az asztalon fekvő sajtreszelőt letapogatja, majd megszólal: Hát ezt a marhaságot meg ki írta?
*
Halmazati büntetésként mi mindannyian életfogytiglanit kaptunk, amelyet most és itt kell letöltenünk.
*
Némely esetben a legjobb amit tehetünk az, amit a horizontális iparágban dolgozó nők – bocsánat – hölgyek tanácsolnak egymásnak bevetés előtt: Hagyd magad, előbb szabadulsz.
*
Amikor még Derecskén laktunk gyerekkoromban, előfordult néhányszor, hogy nagyanyámmal Debrecenbe utaztunk vonattal. Nagyanyám mindig ragaszkodott hozzá, hogy a vonat indulása előtt legalább fél órával menjünk ki a vasútállomásra. Én mindig tiltakoztam és mondtam, hogy elegendő, ha 5 vagy 10 perccel korábban megyünk oda. Ő erre mindig azt mondta: Várótermet már láttam sokat, de váró vonatot még egyet sem.
*
Képzavar:
A fejetlenség keze betette a lábát.
*
A halhatatlan költő verseit olyan halkan olvasták fel, hogy a hátsó sorokban szinte hallhatatlan volt.
*
Egy alkoholista vicc: Egy jó és egy rossz hírem van, melyiket mondjam először? – kérdezi az orvos a pácienst.
A rosszat. – mondja a beteg.
Sajnos nem tudtuk megmenteni, el kellett távolítani a fél tüdejét.
És mi a jó hír?
Most van bőven hely a májának.
*
Kárpátmedence,
Járt itt már annyiféle nemzet,
És ha már itt volt, nemzett.
*
Énnekem nincs semmi bajom a zsidókkal, remélem nekik sem velem.
*
Kis barátnőm Gizella,
olyan, mint egy gazella.
Édesanyja az Ella,
ezzel szemben debella.
*
Vagyonom nincsen énnekem,
ezért oly halk az énekem,
de hogyha adsz egy dobverőt,
fokozhatom a hangerőt.
***

Sanyipapa•  2016. június 28. 23:54

Hát ezt vajon miért írtam a noteszomba? (1. rész)

Néhány bejegyzés majd’ tízéves. Nem csak a verseléssel kapcsolatos dolgaimat írtam bele, hanem minden olyant, amit gondoltam, vagy hallottam és tetszett, vagy érdekesnek találtam, szóval minden olyat, amit annak idején fontosnak tartottam. Hangsúlyozom, hogy nem csak saját, eredeti dolgok vannak benne és ha egyes helyeken nem tudom megjelölni a forrást, előre is elnézést kérek, nem a lopás szándékával írtam le ezeket. És azt is hangsúlyozom, hogy ezeket annak idején tartottam fontosnak, bár lehet, egyiket - másikat később még felhasználom valamely írásomnál.

Íme:

 

 

Valahol, valamikor hallottam, ezért a forrást nem tudom megadni és valószínűleg nem is pontosan idézem a következő mondást: „Három dolog maradt meg nekünk a Paradicsomból. Az éjszaka csillagai, a nappal virágai és a gyermekszemek csillogása.

 *

 

 

Igen, beléptem a pártba. Hogy miért? Erre azt tudom mondani, amit a befutott, vagy már megállapodott színésznők szoktak mondani, amikor ifjúkori aktfotók kerülnek elő róluk: fiatal voltam és kellett a pénz.

 

*

 

Bezárhatod a kakast, bekötheted a csőrét, de ettől függetlenül mindig felkel a nap és kivilágosodik.

*

 

Szól a harang: bim – bam,

a gatyában fing van.

 

 Szól a harang: giling – galang,

száll a szega, mint a galamb.

 

*

 

 

Ha esik az eső, mindig felhős az ég, de nem mindig esik, ha felhős az ég.

 

*

 

Némelyek csak azért vásárolnak okos telefont, mert így legalább a telefonjuk okos.

 

*

 

 

Úgy meghízott a pasas, hogy saját postai irányítószámot kapott.

 

*

 

Egy embernek amputálni kellett az egyik karját. A korházban tévedésből az egészséges karját vágták le. Beperelte a korházat 200 millióra, amit meg is nyert és meg is kapott. Természetesen a beteg karját is le kellett vágni, így aztán ott állt az ember karok nélkül és nem tudta megszámolni a sok pénzt.

*

 

 

Teljesen mindegy, milyen iskolába járt, vagy jár valaki, a lényeg az, hogy ott mit tanult meg.

 

*

 

Ebben a családban a legokosabb, legértelmesebb a kutya.

*

 

 

Hosszú, fárasztó utazás után, végre megérkeztünk a tengerhez, amely olyan kék, de olyan csodálatos kék volt, hogy leírhatatlan. Mindenről megfeledkezve azonnal levetkőztünk és berohantunk fürödni. Nagyon kellett volna pisilnem, de nem mertem megtenni, nehogy bezöldüljön a víz.

 

*

 

Lehet, hogy ezt csak képzeled,

de beszélget a szél veled.

elmondja ő, hogy merre járt,

talált-e már magának párt.

 

*

 

 

Húsvétkor nem csak Jézus Krisztus, de a szél is feltámadt.

 

*

 

Aki nem szereti, hogy vízzel lefröcskölik, ne menjen úszómesternek. 

 

*

 

 

Én csak az Egyházat hagytam el, illetve mellőzöm, Istent nem.

 

*

 

A kormány olyan, mint a sebész orvos, aki, miután a betegnek amputálja, levágja az egyik lábát, csodálkozik, hogy az nem őrjöngve örül és nem tartja szerencséjének, hogy hirtelen, egy csapásra kétszer annyi zoknija lett.

*

 

Mondd kislányom, Emese,

tetszik neked e mese?

Ama se és eme se,

nem igaz a fele se.

        (Balatonkenese 2003)

Sanyipapa•  2016. március 5. 00:25

Baj van a középosztállyal

Baj van a középosztállyal, illetve az is lehetséges, hogy nincs baj vele, mert tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy mi az. Ezt Miniszterelnökünk állítja, aki ráadásul a középosztályt még összefüggésbe hozta a pornográfiával is. Ha végül is kiderül majd, hogy ki, vagy mi is az a középosztály, lehet, hogy rossznéven fogja venni az összehasonlítást. Egy ilyen érdekes kijelentés engem is érdeklődővé tett és megpróbáltam utánajárni, hogy tulajdonképpen mi is a középosztály, bár ez az utánajárás biztosan nem egyszerű, mert Miniszterelnök úr valami olyasmit mondott, hogy akkor tudjuk csak mi a középosztály, amikor már benne vagyunk, illetve, ha látjuk.

Különféle lexikonokban keresgéltem, de ezt a kifejezést „középosztály”, nem találtam. Lehet, hogy mégsem létezik? Próbálkoztam a pornográfia szócikknél is, de amiket ott olvastam, azonnal megvilágosították az elmém: a Miniszterelnök úr egészen biztosan nem erre gondolt. Mi lehet az, amiről ugyanúgy, mint a pornográfiánál, csak akkor tudom, hogy mi az, ha látom?

Ezzel szemben sokat olvastam a lexikonokban a középparasztságról, a középparasztról, de rögtön tudtam, hogy ezek a fogalmak elavultak, már nem aktuálisak, kimentek a divatból. Ma már Magyarországon a családi gazdaságok virágzanak, amelyeket nem középparasztok, hanem nagy parasztok üzemeltetnek, de az is lehet, hogy nem is parasztok. Lexikonbeli kutatásaim során találkoztam az időközben csaknem szitokszóvá prostituálódott munkásosztály kifejezéssel is. A proletár után a munkásosztály is elnyerte méltó büntetését a közbeszéd beli szóhasználatban.

A modern idők, a computer lexikonjában, a Wikipédiában is kutakodtam, de a középosztálynak itt sincs külön lapja, azaz erre vonatkozó kizárólagos vagy éppen globális meghatározása, de talán érdemes ebből a forrásból kiemelni Arisztotelész Államformatanát és az ide vonatkozó részt idézni:    

„Az ideális állam: a középosztály uralma [szerkesztés]

A politeiát, vagyis a cenzusra alapított tömeguralmat azért tartja aránylag a legjobbnak a történelmileg megvalósult államformák között, mert szerinte egyedül ezen államforma képes a gazdagok és szegények közti legnagyobb társadalmi ellentétet az államéletben, ha nem is teljesen, kiegyenlíteni a középosztály uralmának életbeléptetése által: ez a középosztály ugyanis leginkább hajlandó és képes a közéletben ész szerűen viselkedni, holott a gazdagok pajkos gőgösködésre és nagy bűntettekre szokták magukat féktelen elbizakodottságukban ragadtatni, a szegények pedig a nélkülözés sőt nyomor folytán egyik csíny után a másikat szokták elkövetni; amazok csak despotamódra tudnak uralkodni, emezek csak rabszolga módra tudnak meghunyászkodni; egyedül a középosztály bír és tud a közjó érdekében ész szerűen kormányozni, mert ez a középosztály minden irányban oda igyekszik hatni, hogy testté váljék azon egyenlőség, amelyet az állam természete szükségkép megkíván.”

Ha Arisztotelész Államformatana stimmel és a középosztály ténylegesen ilyen dolgokra képes, hát akkor jöjjön, aminek jönni kell, jöjjön a középosztály, mert véget kellene már itt vetni a gazdagok pajkos gőgösködésének, a féktelen elbizakodottságukban elkövetett nagy bűntetteiknek, despotamódú uralkodásuknak. És véget kell vetni a szegények nélkülözésének, nyomorának és rabszolgamódú meghunyászkodásának is.

Hát akkor jöjjön a középosztály, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan mi az, és az sem baj, ha esetleg tényleg valami köze van a pornográfiához.

Habár, ha jobban belegondolok, túl a féktelen elbizakodottságukban elkövetett nagy bűntetteken és a rabszolgamódú meghunyászkodáson, még mindig nem tudom mi az a középosztály, miközben, ezen cikk írásának kezdetén még titkon reménykedtem benne, hátha én is odatartozom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom