Sally's verse

SalinaSummer•  2013. november 11. 17:13

Semmi, mégis minden

Semmi. A halott üresség.
Minden. Egy pezsgő ünnepség.
Mit értünk ezalatt? Talány.
Kitalálhatjuk mi? Talán.

A semmi is minden, tán nem?
Úgy, ahogy semmi a minden.
Nem lehet miénk a minden,
De valamink csak kell legyen.

Semmi, mégis minden, mi van.
Semmi, hisz nem kincs, mégis az.
Nekünk minden, mert nem semmi,
Csak megbecsülni kell tudni.

Nekünk nem létezik semmi,
Mert mindenben mindent látni,
Földre mosolyogva nézünk,
S minden megnyílik előttünk.

Semmiben is van valami,
Mitől nem lesz többé semmi,
Semmi, mégis minden nekünk,
Meglátjuk, mit más elkerült.

Csak egy mosoly elég hozzá,
Hogy világunk legyen jobbá,
S mindenné legyen a semmi,
Ami van, azt kell szeretni.

SalinaSummer•  2013. november 6. 14:14

Kérlek, higgy nekem!

Minden bűnömet bánom én,
Minden hibámat röstellem én,
Kérlek, higgy nekem!

Jobb akarok lenni magamnál,
Önzetlenebb a világnál,
Kérlek, higgy nekem!

Nemesek az én céljaim,
Ártatlanok az én tetteim,
Kérlek, higgy nekem!

De hisz emberből vagyok én is,
Tudatlan és olykor hamis,
Kérlek, higgy nekem!

Hibáimat én jóvátenném,
Esélyt kapnék, rendbe tenném,
Kérlek, higgy nekem!

Rosszat sohasem akartam,
De haragudtál és elbújtam,
Kérlek, higgy nekem!

Bocsánatot kérni nehéz,
Hibáim beismerni kemény,
Kérlek, higgy nekem!

De a megbánás el nem kerül,
Egy könnycsepp a szememben ül,
Kérlek, higgy nekem!

Ha meg nem történtté tehetném,
Én mindent másképp csinálnék,
Kérlek, higgy nekem!

Már megbántam, beismerem,
Már bevallom én, hogy tévedtem,
Kérlek, higgy nekem!

Sajnálom, én úgy sajnálom,
Megérdemlem a bocsánatod?
Kérlek, higgy nekem!

Mégis, én így nem élhetek,
Egy esélyt talán még kérhetek,
Kérlek, higgy nekem!

Mostantól teljesen más leszek,
Egy sokkal jobb ember leszek,
Kérlek, higgy nekem!

Csak bocsáss meg, bocsáss meg kérlek,
És többé semmit sem kérek,
Kérlek, higgy nekem!

/Mindenkinek, akit megbántottam, mindenért, amit elrontottam. Sally/

SalinaSummer•  2013. október 31. 17:14

Élet

Mi is az élet pontosan?
Megfogható, vagy megfoghatatlan?
Látható, ami itt van köztünk?
Múlandó, amit elfeledünk?
Itt élünk boldogan, csendben,
Mások tán másképp, de ebben...
Ebben mi a jó? Miért van az élet?
Egyszer csak megkapod, úgy, hogy nem is kéred,
De aztán elvész, elmúlik egyszer...
Évek múlva tán? Vagy a következő percben?
Mi olyan jó az életben?
Mi értelme léteznem?
Csak élünk csendben, békében,
S az évek múlnak eközben.
Na és mit érünk mi ezzel?
Egy hosszú, boldog élettel?
Lesz tán, ki emlékszik ránk?
Ki kimondja nevünk húsz-harminc év után?
Ki fogja megőrizni emlékünk?
Ki lesz az, kiben arcunk felmerül?
Ki lesz az, ki sírunkra néz,
S megjelenik benne egy emlék?
Hát van értelme így az életnek?
Mert lehet, hogy vannak, kik szeretnek,
Emlékünk talán megőrzik,
De egyszer elvesznek ők is!
Mi marad akkor belőlünk?
Egyszerű senkik leszünk?
Egy név, egy dátum egy sírkövön?
Porhadó csontok a gyökerek közt?
Egy emlék, egy szó, egy hang.
Semmi, semmi sem marad.
Rövid az élet, melynek bármikor vége,
S a mi életünknek se legyen értelme?
Kell, ki megőrzi gondolatainkat!
Kell, ki megőrzi igaz szavunkat!
Kell valami más, egy nem múlandó emlék,
Rövid életünkre igaz bizonyíték!
Olyasvalami, ami csak a miénk,
Szavaink, érzelmek, az enyém és a tiéd.
Olyan, amit más nem vehet el tőlünk,
Egy aprócska darabot megőriz belőlünk,
Mert hamisíthatatlan, biztosan mi vagyunk,
Versünk, igaz szavunk, gondolatunk.