S.agi blogja

Egyéb
S.agi•  2016. november 12. 21:59

Haikuk, haiku-versek, tankák

Ősz

 

madárdalnokok

koncertjének kottáját

a csend őrzi már

 

dér karcol jelet

napszítta erezeten

búcsúlevélre

 

nyár verítéke

ködfelhőbe burkolja

a kihalt fészket

 

Vágy

 

sosem hamvadó,

fájdalmatlan ősi láng -

test testet ölel

 

Anyámnak
(Ki még hall engem...)

 

lennék utolsó
lehelet ajkadon, hogy 
késlekedhessek

 

Apámnak
(Ki most is hall engem...)

 

Anyám ölelted,
bizonyságul, hogy akarsz -
csillagod vártad.
Ma én szólok éjente
a legfényesebbikhez.

 

Vízparton

 

Rád emlékezve

nem ölthetek feketét,

repülés voltál:

aranyhíd fölött vittél

ezüst sirályszárnyakon.

 

Gyertyacsonkok

 

fényébe múlik -
egymásba kapaszkodva -
két éji szikra

 

kihűlt kanócok
dermedt viasztérképén
holttá nyilvánítva

 

torpant időben
felillan sóhajfátyluk,
füstként merengve

 

hamvadt láng felett
búcsúbeszédet mond a
pillanat csendje

 

Aggodalom

 

félek, hogy csendem
túl harsány e világban;
újratervezés (?)

 

Tükröm vagy

 

ismerem kottád:
valód kibontakozik 
szóközeidből

 

Hallgatásom

 

Betoloncoltam
kéredzkedő szavaim
csendrácsok mögé.
Fogcsikorgatva kattant
a hitetlenkedő zár.