Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Felénk ilyen ősz jár
S.agi 2016. november 12. 23:03
Mint lelassult léptű, ábrándozó hölgyek,
kik emlékben fogant álmokat alusznak,
már lehajtott fejjel hódolnak a földnek
és óarany színnel festik át a múltat.
Rozsdálló levélre írnak üzenetet -
a címzett a tavasznál maradt remény -,
szikkadó ágra érkeznek feleletek
a messzi jövőből,...az ígéret szerény.
A zöldnek illata most avarban bujkál,
a napfény öléből a nyár még visszaint,
de nyirkos fűcsomó szendereg a kútnál,
és emberszíveket meleg már nem hevít.
Vánszorog az ősz, és elfogja a telet,
kalárist fűz ékül dérgyöngyből a fákra -
havazást kántál a pusztai varjúsereg -,
míg jégcsapba dermed érette a hála.
Mint lelassult léptű, ábrándozó hölgyek,
a vén idő percei ballagnak szépen,
könny nélkül bólint'nak az erdei tölgynek,
és kékről méláznak az elképzelt fényben.
S.agi2016. november 13. 22:16
@merleg: Köszönöm neked!
S.agi2016. november 13. 22:15
@Rozella: Köszönöm értékelő szavaidat!
merleg662016. november 13. 21:00
Nagyon szép vers!
Rozella2016. november 13. 12:15
Míves, nagyon szép! Tetszenek a képeid, hasonlataid.. jók a rímek és nem utolsósorban visz a ritmusa is.. :)
S.agi2016. november 13. 11:54
@petruchio: Köszönöm szavaidat!
petruchio2016. november 13. 09:24
nagyon szép természeti képekbe épített gondolatok...tetszik