S.MikoAgnes blogja

Mutatóba
hull bokorra
parányi
hódara,
dideregve
száll egekbe 
emberek
sóhaja.

Fagyos az éj
koppan, kemény,
átkúszik
nappalra,
csíp levegő,
fel nem zengő
madarak
dallama.

Uram, kérlek,
vess már véget,
fáztunk már
eleget,
bánt e hideg,
kérnek szívek
ölelő
meleget!

Elbűvölő látvány
ég-kék levegőben:
piciny kis madárka
köröz épp fölöttem.

Csap kettőt szárnyával,
majd bezárja gyorsan,
s légnek tengerében
siklik lassulóban.

Két újabb szárnycsapás
csip-csip hangot adva
és gyors ereszkedés
borbolya bokromra.

Biztos menedék ez
énekes madárnak,
szúrós ágbogai
ölyv elől lezárnak.

Lelkem örvendező
E hűvös nappalon:
köszöntlek szívemből
madárka-angyalom!

Lassúcska volt járásom tegnapelőtt reggel,
megsürgetett Micikém és jól hasra estem!
Bizonytalan lépteim segítettem bottal:
-Futni velem így akarsz még fürge koromban?

Mint medvének erdőben akkora ereje !
Elkapta hát botomat és elrohant vele.
Mert megrántott hirtelen, -vesztve egyensúlyom-
testtel előre bukván sárba túrtam orrom....

Kiengedett föld fagya, ez ám nagy szerencse,
így csak sárban fürdetett elmúlt nap reggele.
S Micim bottal szájában tért vissza:- Ez blamázs!
Míg botodat futtatom, te mindvégig lazsálsz?

Beteg testben lehetséges ép lélek?
Vagy csalóka talán amit én érzek?
A mondás szerint: Ép testben ép lélek.
Igaz sokakra, ám reám mást mértek!

Én lelkem jól megvan nem ép testemben,
örvend ő velem, amikor felkeltem !
A nehézségektől sohasem retten,
és bátorít, ha állnék elveszetten...

Ismerőseimtől gyakran hallhatom,
-mondják,- szerencsés a lelkialkatom,
Ép lelkem visz előre minden napon,
munkáimhoz erőm is tőle kapom.

S míg kísér, noszogat kedves biztatón:
céljaim, életem én fel nem adom!

Ha fájdalom kínoz,
ölelj meg engem,
s nem érzem magam
oly elveszetten.

Ha félelem mardos
szoríts erősen,
s nyugtasd meg lelkem
még elmenőben.

Ha jeges úton jársz,
aggódom érted.
Imákat mondok:
így baj nem érhet.

Ha haza érkezel,
röpül a lelkem,
szívem megölel:
Ő rendelt nekem.