S.MikoAgnes blogja

Cinkék a tuján, cinkék vadrózsán,
röpdösnek vígan, nézd, mily szaporán!

Szem alig győzi követni őket,
örvend a szívem kis röppenőknek!

Felfénylő Napban csillogó szárnnyal
boldogság-látvány e csodás tájban!

Feledve fájdalmam, nézem, nézem,

idézik egykori szép emlékem.

Mikor még ily gyors volt én mozgásom,

másztam fel s lengtem erős faágon.

Régi az emlék, vitték az évek,

maradtak madarak szem gyönyörének.

Hónak még híján ők a dísz kertnek:
-Remélem holnap ismét itt lesztek!

Lelkemből írok én  őszintén,
egyszerűn,
amitől mosolyod arcodon
felderül.
Űzd el a bánatát, félelmét
lelkednek,
nyugalmat hozzon éj, szép álmod
leld te meg!
Álomban érezzünk jókedvet,
végtelent,
egyszer majd ébredjünk arra, hogy
BÉKE lett!

Jó Uram, hol háború dúl,
teremts végre rendet,
felnőttek és a gyermekek
túl sokat szenvedtek.

Oly nagy már a veszteségük,
romokban otthonuk,
eltemettek sok szerettet,
lassan oda honuk.

Nézz le rájuk kegyelettel,
várunk szent ünnepet,
ajándékuk Karácsonyra
csak a BÉKE lehet.

Látom bentről vörösfenyőm
lenge ágacskáit,
rajtuk kicsiny cinkecsapat
gondtalan hintázik.

Borostyánba belebújva
el-eltűnnek néha,
kedves látványuk vidító,
s hó is lesz nagy még ma?

Hangos csettegő szarkának
ím érkezik párja,
hosszú farkat billegetve
telepednek fámra.

Nem marad el a rigó sem,
állandó vendégem,
kertem bőven kínál magot:
vígan élhet télen!

Egyre jobban szállong a hó
Advent vasárnapján,
ünnepibe öltözötten
köszönt lelkem s a táj !

Nagyot estem sajna reggel,
térdem, csuklóm jéghez vertem,
elhasaltam... mint egy béka,

feküdtem ott...én mint béna,

ám végződött ......szerencsésen!

Törés nélkül, szinte épen
úsztam meg korai sétám:
-Jaj, a télen mi vár még rám!?