S.MikoAgnes blogja
Mért venné tőlem el?
Miért, hogy az, ki korábban kedvelt,
és isteni-tehetség-tollal ír,
jaj, miért venné tőlem a kedvet
írni örömmel szerény soraim?
Miért űzne kertbe, tollam letéve,
mért zavarná tőlem csöpp múzsám el?
Túrjak csak földet? S bukjak fel estére?
És hívni a papot ezután kell?
Igen! Szeretem, vágyom a földet,
s tavasztól őszig kertészkedem én,
örülök minden éltető zöldnek:
-Látsz ennél szebbet Földünk kerekén?
Nem könnyű e munkám saját kis telken,
jól el is fáraszt, de kedves öröm ez,
s miko',ha megtelt már szépséggel lelkem,
veszem ceruzám és versbe szövöm ezt.
Galamblélekkel, nem kívánva rosszat
rendezem immár óvatos sorokba,
s elismeréstől senkit meg nem fosztva
száműztem magam: s. miko blogomra.
Mért venné tőlem el a maradék kedvet?
Épp írásaim a hozzám nem hűtlenek,
amelyek csupán szerény kis versek,
s szállhatnak széllel.......hisz arra születtek.
esti hálaadás
eredményes lett a napunk
munkához nagy erőt kaptunk
megpihenünk most az estben
csendes szeretetben ketten
üldögélve beszélgetünk
rendbe tettük teljes kertünk
vége mára újabb napnak
óráink értelmet kapnak
míg bír dolgozni két kezünk
együtt tenni úgy szeretünk!
jó fáradtan dőlni ágyba
nyugodt, szép álomra vágyva
elvégeztük a teendőt
Isten adott hozzá erőt
fejem hajtom a párnámra
s imát mondok nevét áldva....
Gondolkozz el !
Fiatal vagy, könnyen mondod:
-Bárcsak holnap meghalnék!
Idős ember így könyörög:
-Legyen még kis haladék!
Mért vagy gyarló ifjú ember,
mért pazarolsz életet?
Ez csak engem foglalkoztat,
néha te is kérdezed?
Azért dolgozz, mi szükséges,
ne a lehetetlent vágyd,
úgy elszalad ez az élet,
s fittyet hányva néz le rád.
Rohansz, rohansz nem pihenve,
friss levegőt sem veszel,
gyermek nem kell és szülőd sem:
a legszebbet veszted el.
Közösen élt pillanatok,
összegyűjtött emlékek,
idős korra megőrizve
mily szép lehetne néked!
Ajánlatom, gondolkozz el,
ma tégy boldog holnapért,
az ifjúság, hopp, hamar száll,
s hol én vagyok odaérsz....
Fiatal vagy, ne mondd könnyen:
-Bárcsak holnap meghalnék!
Eljön idő, s így könyörögsz:
-Legyen még kis haladék!
Én kis köszöntőm
Kit
nőnapon köszöntök,
jó szomszédom ő,
érdemli virágom:
csodálatos nő!
Szomszédasszony eszét
is irigylem én,
s hogy reggeltől estig
sohasem henyél.
Alighogy süt a Nap,
talpon terem ő,
áldja is érte a
mindent Teremtő.
Betegség kerüli,
nem is ad rá okot,
mit termel, azt eszi,
és még fürgén mozog.
Közel kilencvenhez
fittyet hány bajokra,
kicsiny kis házban él,
nem vágyott nagyobbra.
Szerető unokák,
és néhány dédikép...
a fotók díszítik
csillogó vitrinjét.
Példaképem nekem,
követem mindenben,
jókedvet, kitartást
tanít életemben.
Ajándék: szál virág
majd nők napján reggel,
tudom, örülni fog,
hisz
adom szeretettel!
kedves nőtársaim: boldog nőnapot kívánok !!!!!
Váratlan találkozás
Egy tanóra utáni szünet van .
Összefutottak a gyerekek.Valami nincs rendben...
Odasietek hozzájuk:
-Ennek a kismajomnak gyilkos az apja, megölte az anyját, börtönben van, oszt ez nem hiszi, nekem meg ne mondja, hogy hazudok, mert mindjárt orron törülöm a kis hülyét- hadarja egyszuszra egy túlkoros alsós az iskolánk udvarán.
-De hazudsz...apuék elmentek messzire dolgozni- motyogja zokogva a kicsi.
-Persze, jól beszopatták veled, oszt azért hord mindenhova a vénasszony!
-Ő az én nagymamám!- kel védelmére a könnyes arcú fiúcska.
Megsimogatom:
-Gyere velem- kérem szelíden. Ti pedig menjetek játszani...majd később beszélek veletek...
Beviszem az osztályba, megmosom maszatos arcát. Mellé ülök a padjában, nyugtatgatom.
-Hallgass te csak nagyikádra, ő nagyon szeret téged!
- Meg a papóm is, - csillan fel a szeme,- de mindig fekszik....beteg.- szomorodik el újra.
A szívem szakad meg.
A gyerekek kegyetlenek, de azok a szülők is lelketlenek, akik így beszélnek előttük.
Pedig , sajnos igaz, amit mondanak, ám ne így tudja meg!!!
A kisfiú apja részeges, nagyon féltékeny típus volt már legénykorában is, több lány szakított vele korábban emiatt.
De a szerelem!
Az anya tudván ezt, mégis hozzáment.
Ez a galád pedig, hiába megszületett a kisfia, elitta a keresetet, és ittasan rendszeresen kitört rajta a féltékenységi roham: ok nélkül.
Hisz a felesége egy nagyon szerény, szorgalmas, egyszerű asszonyka volt.
Ha csitította apósa, anyósa, ők is kaptak a verésből.
A gyerek még pici volt, amikor eljött a végzetes pillanat, és erősen ittas állapotában annyira elvakította a düh, hogy leszúrta a feleségét, aki azonnal meghalt.
Ő pedig börtönbe került. A nagyszülők gondoskodnak azóta egyetlen unokájukról féltő szeretettel.
És most itt ülünk.....
Sok-sok év telt el.
Mi hozta elő ezt a szívszorító emléket?
Szokás szerint kesztyű nélkül gyomlálgattam a kertemben.
Jó sáros lettem, de szeretem a földet, az illatát, erő árad belőle. Nagy szükségem van rá.
-Csókolom, tanító néni!- hangzik váratlanul az utca felől.
És Micike kutyám nem ugatja. Megérzi a jószándékú embert!
Alacsony, zömök férfi áll a kerítésnél. Rácsodálkozom...Ő mosolyog.
-Ugye, nem tetszik megismerni?
Én vagyok az az árván maradt kisfiú, akit a nagyszülei neveltek fel. De sokszor megvédett engem a suliban, mikor bántottak a kölykök! Soha nem felejtettem el, hogy milyen jó volt hozzám. Bevallom , még szerelmes is voltam magába.- Ezen jót kacagtunk!
Elmesélte, átutazóban van itt és meglátott, így megállt kis időre. Hívtam be, de nem jött.
Azt is elmondta még , hogy szép családja lett, helyes, egyszerű asszony a felesége, okos fia és lánya van.
Értük él , dolgozik.
-Nyújtsa ide a kezét, kedves tanító nénim!
Kezem sáros, csuklóm nyújtom.......
És ő....... kezet csókolt.
Erről szól a főoldalra sokkal korábban feltett A kézcsók című versem, mely bekerült a Poet Antológiába is.
Ezt a kis elbeszélést rapista, Radnai István kérésére próbálkoztam belőle megírni.