S.MikoAgnes blogja

Csend az erdőn,
csend szívemben,
döbbenet,
áhítatom
levélnesz se
törje meg.

.

Most hirtelen

feltűnik egy

ifjú, kecses

őzike,

jaj! megriadt!

és félelmét

futásával

győzi le.

E váratlan

szép látványtól

feledve a

fájdalom,

előbb nehéz

lábaimat

könnyed lépttel

járatom.

Messze tőlem,

nagyon messze  

a világi

vad szándék,

természettől

önként adott,

ingyen kapott

ajándék,

mely szétárad 

sejtjeimben

és beépül,

mily öröm!

Fű, fa, felhő,

áldott napfény,

örök Isten:

így köszön!

Csend az erdőn,
csend szívemben,
döbbenet,
áhítatot
levélnesz sem
törhet meg....

Ezer illat leng az estben,
bódítóan kellemes,
virágossá lett a kedvem,
ugye, te is érzed ezt?
Sétáljunk a kiserdőben
kéz a kézben kedvesem,
simogató Hold fényében
minden gondom feledem.
Erdő csöndjét megcsodálom,
mily sejtelmes éjszaka!
De jóleső kedves párom
duruzsoló szép szava.
Könnyű szívvel, egy lélekkel
andalogva haladunk,
miljom csillag fenn az égen
hitelesítő tanúnk.
"Bársony lábon futó percek...."
régen vágyott nagy  álmom.
Köszönetet mondva neki
újabb sétánkat várom!

Kéjjel vigyori Telihold
kihűti megfáradt szívem,
vérem vacogva jegesül
kaján képe míg megfigyel!

Tolvajként lopod álmaim
jéghideg fémes fényeddel,
nyugalmam zajos világban
mikor és hol lesz énnekem?

Nyári nap, sok fényt elhozó,
rideg holdfénytől védelmezz,
reménylem, idővel neki is
altató-kedves fénye lesz.

Félelmem űzd el Istenem,
lágyíts a Hold tekintetén,
változtasd képét szelíddé,
ily fényben adjon álmot éj!

Forró nyári éjszakákon a teraszon alszom,
és nagyon zavar a Telihold. Az érzés így lett verssé....

Nem tudok örülni április 1. napjának.

5 évesen vesztettem el Apukámat, özvegy Édesanyám nevelt fel nagy szeretettel. Középsulis koromban

kaptam egy üzenetet:- Gyorsan gyere haza, Édesanyád meghalt. 

Rögtön indultam autóbuszra ülve, végig zokogva a 10 km-es utat hazáig.

Anyukám jött elém a kapuhoz.....

Azóta sokkol ez a nap! Tegnap a Poetos vicc is.....ezért  reagáltam rosszul.....

Fohász a gyermekekért

Add, Uram!

Add, Uram, ne szülessenek
őrültek a Földre,
ne tehessék az életét
gyermekeknek tönkre!

Legyen apa, legyen anya,
szép fiuk és lányuk,
mély szeretet tartsa össze
a boldog családot!

Nőhessenek picinyeik
békés biztonságban,
szerető-szív-szüleiknek
ölelő karjában!

Jelentsenek otthonaik
meleg, védő fészket,
s világ bármely tájékáról
oda visszatérnek!

S unokák is látogassák
idős nagyszülőket,
legyenek bár lakóik már
néma temetőknek!

Csak annyit adj mindenkinek,
ami éppen elég
az emberi méltósághoz,
s ne szorítson szükség!

Békével és biztonsággal
védelmezz szülőket,
s legyen gyermek birtokosa
boldog örömöknek!

Ezért száll fohászom feléd:
Teremtője Földnek!
Nem magamnak, nekik kérek
egy élhetőbb Földet!