S.MikoAgnes blogja

De jó lenne, ha havazna,
és elállna csak tavaszra.
Hogy szeretné erdő, mező,
földben vetés, mely ébredő
kikeleti napsugárra,
s ez lenne sok gyermek vágya!

Rég volt hóval szép a táj is,
vonzott fiút, lányt kanális,
csúszkálhatott sekély jegén,
nem fenyegette ott veszély,
elengedte bátran anyja,
télnek szabadságát kapta.

Eső helyett, de jó lenne,
locspocs híján nőne kedve
nagyjátékos Micikémnek,
új színt hozna életének,
úgy imádna hemperegni,
tisztult szőrrel széppé lenni!

S növelhetné az én kedvem,
hógolyóznék kint a kertben,
s esténként, ha lég tisztulna,
barangolnék szép falunkban.
Kérlek Uram! Add a havat!
Legyen benned jóakarat!

Hosszú éjjel!
Rám aggattad
nehéz kínját
fájdalmaknak.
Ezért érzem,
véglegesen
megírtam már
minden versem.
Ám, ez érzés
mily csalóka,
hisz az írás
oly jó móka,
abbahagyni
sosem lehet,
távol is tart
kínt, keservet,
s ni, íratja
új versemet!
Jaj, semmiség,
csak szerényke,
el is rejtem
a szekrénybe,
vagy fiókom
legaljára,
hadd várasson
ott magára.
Ám, szegényke
egymagában,
belehalhat
bánatába,
így most
közszemlére tettem,
ne porladjon
mint vers-tetem...

S könnyed sorok

nehéz kézzel,

így rövidült 

meg az éjjel.

Cseresznyefán vadgalambpár
szelíd szeretetben,
élvezik a téli napfényt
összebújva ketten.
Egyik gerle a másiknak
búvik védelmébe,
örvend lelkem e látványtól:
szép így évnek vége!
Bármily bajok értek nemrég,
nagy örömöt szerez,
ház körüli kiskertemben
napi élményem ez.
Bár kaphatna minden ember
ily szerető társat,
hálát adva örvendhetne a
teremtett világnak.

Most kezemben évnek végén

pezsgővel kiáltok:

Mindenkinek nagyon boldog

újévet kívánok!

Ha a ronda nagyravágyás
lelkeket nem rombolna,
emberek közt a kapcsolat
sokkal-sokkal jobb volna.

Irigység és hatalomvágy
süllyedjetek pokolra,
köddé válna az a sok rossz,
s bolygónkon nem tombolna.

Szeretetből és mosolyból
sohasem lehet elég,
egymáshoz vonz sok-sok embert
s ez az igaz emberség.

Mikor adod, önzetlenül
boldogítasz másokat,
öröm járja saját tested,
hiszen ez nem áldozat.

Lelket épít, megerősít,
jobbá lehetünk tőle,
osztogass hát bőségesen
és bárkinek belőle!

Meglásd, kevés az az ember,
aki el nem fogadja,
rá fog jönni mily érték ez,
s lesz mosollyal telt napja!

És nem csak most Karácsonykor,
mikor Jézus született,
teljes évnek minden napján
uralkodjon szeretet!

Niki megjött boldogan,
nézd, kezében nagy fagyi.
Lesszi máris vigyorog:
ezt ő sem hagyhatja ki!

Jól ismeri a kislányt,
tudja, baráti szíve,
múltkor fánkot felezett:
be is falta izibe!

De hogy felezhet fagyit?
Kutyám néz esdekelve,
elé ül pacsit nyújtva,
közben nyála cseppen le....

Most a kislány is leül.
Lépcső a kézenfekvő.
S nyalja, nyalja fagyiját.
És mit látunk, Teremtő!

Egy nyalintás Nikié,
a másodikra már : ő!
S fagyizik ott boldogan
a két bájos "barátnő"....

Az egykori csöpp leány
régen boldog anyuka,
ikrei is felnőttek,
szép szakmájuk azóta.

És, bár eltelt sok-sok év,
e ma is kedves jelenet
Nikit látva előjött,
s ihletője versemnek.

Micike előtt gyönyörű skótjuhászunk volt.



Humor Barátság