S.MikoAgnes blogja

ez biz' nem játék
ha jelez ne halogass
kérj segítséget

ijesztő bizony
szívszorongató érzés
forgószédülés

halálfélelem
lekezeled elkaszál
fű helyett levág

beszédszerv leáll
féloldali bénulás
szájat félreránt

nyomorult évek
sokszor elkerülhető
FIGYELJ mert JELEZ

Szédülés. Beszédzavar.
Beszükült világ.
Lezsibbadt tompasággal
munkából kizárt.

Távoli hangfoszlányok:
- Sürgősen mentőt!
Agyamban tiltakozás.
Rettegés megnőtt.

Kórházat nem akarok!
Szenvedjek itthon!
Ismerős falaim közt,
párommal bizton'.

Mondom-e, vagy gondolom...?
S kezektől ragadtan
emelnek fel magasra,
ágy gurul alattam.

Fejem fáj. Jaj! Szétszakad!
Ez már a mentő?
Fékez, gyorsít, döccenők!
Agyonráz! Így ment ő?

Sürgősségi. Másik ágy.
Dob, akár  zsákot.
Karom szúrják, bámulom:
Vér... vér... mit látok.

Pelenkába csomagol!
jut el agyamba.
Tűröm tehetetlenül:
-Jé, vagyok baba....

Folyik valami ragacs,
csikiz sok tappancs.
Kong egy hang: -Szívét nézzük,
nem mozog, parancs!

Másik karba tűt szúr be,
némán tűröm el.
-Ni, üvegből lé indul,
csöpög hűvösen.

És csend. Végre nyugalom.
Kell folytatódnia...
Tolnak tovább éberen:
Neurológia.

váratlan roham
kivédhetetlen támad
nyomában kék folt

gyakorta robban
a legbékésebb fegyver
szeretet-bomba

biztonság őröm
havi fizetést nem kér
Ő Mici kutyám

korai fagyok
kegyetlenül váratlan
harapós ordas

tehetetlen düh
értelmetlen pusztulás
gyászolom kertem

mély a bánatom
könnyezve hullt sok levél
velük szenvedek

négy fok minuszban
kert kincseim ellopva
megtörte lelkem

Újra süt a Nap
bámulhatja mi maradt
kertem romhalmaz

Hetvenes években jött egy tanítványom,
emlékét idézve a keresztet hányom.
Olyan káromkodást nem hallottam addig.
Hogy tudta cifrázni! Fülemben visszhangzik...

Pásztorcsalád fia tavaszoktól őszig
messze hét határon birkát, disznót őriz.
Nem volt addig soha ő gyerekek között,
születéstől időt állatokkal töltött.

Nem hallott finom szót, irodalmi nyelvet,
odakint sok kemény trágárságra tellett.
Pici ízelítő,- amit elbír papír,-
mégis érzem, mindjárt megszínesít arcpír.

Ceruzát dühösen vágta a sarokba,
átkozott tanulást Istent káromolva,
azután nagy dühe mint egy hegy omolt rám,
megkaptam magamét és ez nem koholmány.

-Mit gondol maga itt? Meddig f.ssa a szót?
odakinn az elébb a harang megkongott!
Azt a k..va anyját! Kukac a s.gg.mbe!
Szomjan hal a jószág! Itatni kellene!

Azzal fogta magát, és bíz' útnak eredt.
eltűnt mint a kámfor, usgyi, illa berek!
Megtette ezt sokszor, ledöbbent az osztály,
másnap káromkodva...tízre...visszahozták.

Győzködve az apját semmire se mentem:
-Minek ennek tudás! Birkákhó a nem kell!
Megtanul kint mindent, én is abbul élek,
kelljenek a könyvek a fészkes fenének!

Régen volt, nagyon rég, szinte hihetetlen,
bölcsiben, oviban kezdi ma kisember,
aztán az iskola pallérozza agyát,
s mondja-e ma elsős? - B.szd a rézangyalát?