S.MikoAgnes blogja
Dörögnek fegyverek!
Dörögnek fegyverek,
a lelkem megremeg,
győztes itt nem lehet:
holtaknak kegyelet!
Veszíti mindkét fél
sokaknak életét:
gyermekét,
apákét,
férjekét,
testvérét,
a Teremtőnk adta
értékes életét!
Híján a józan ész!
A holnaptól te nem félsz?
Ám!
Reményem nem adom,
hitem is megtartom
abban, hogy eljő nap,
s BÉKÉT lát kelő Nap!
Micike és a postásunk
Kedves bicajos postásunk
Micikét imádó nő,
kutyám áhítattal várja,
tudja, milyen fontos ő!
Kölcsönös a szeretetük,
s én kutyumtól annyira,
mikor kapunk előtt megáll,
kinyúl hozzá mancsija!
Egyszer olyan lendülettel
köszöntötte őt Mici,
hogy hirtelen, váratlanul
felborult a bicikli.
Repült táska, a sok újság,
csaknem ő is elesett,
hál'Istennek szerencsésen
végződhetett ez eset.
Ám csöppet sem haragudott
ez a jólelkű postás,
el sem hiszem, ha nem látom,
csak a szomszédok mondják.
Szerinte a falunkban
az egyetlen Micike,
aki soha nem ugatja,
ezért zárta "szívibe"....
Nem tudhatja miért van ez,
ne is mondja el senki,
hogy a kutyám megértette:
kajapénzt hoz ő neki!
Bolondnak is titulálna!
Pedig Micim oly okos,
gondolatomban is olvas,
csak látszólag kolontos!
ritka pillanatok
különleges érzés
ragyogja be lelkem,
nyugalomra lelten
ellazulva fekszem
vigasztal, ó, nagyon,
egy tagom se fáj ma,
megnyugtatott mára
szívem dobbanása
egyenletes ritmus,
andalító dallam,
s elringatom magam
mély csendben, boldogan
az ő szemében látom
testemnek romlását rémülten nézem,
hová lett, hová tűnt egykori énem?
ruganyos, gyors lábak és két erős kar,
s bőröm simasága is múlté ,ó , jaj !
tudom, csak külső, hát miért búsongok?
el is hessentem, hisz ezek műgondok!
van féltő párom és együtt öregszünk,
bajokon osztozunk, egy rugón jár eszünk!
szemem is csillogó, nem fakult fénye,
van benne huncutság, ha villantok véle...
s ő szemében látom : az "egykori " vagyok
akit megszeretett és az is maradok!
Madárka fürdik
Levelek árnyában lassan csordogáló
kellemes itató: madaraknak álom!
Lehulló vízcseppje kis tollast csal oda:
-Nézd, mily édes, fürdik! Dalát nem dalolja.
Tikkasztó hőségben mennyire irigylem!
Szívest lennék társa ott a vízben, hidd el!
A fürge kis jószág eltűnt pillanatra....
-Ó, jöjj, jöjj még vissza Teremtőnk madara!
Itt van, itt van ismét! Folytatja a fürdést,
nézem lenyűgözve a csöpp madártündért!
Fürgén ugrabugrál kút káváján körben,
néha megmártózik gondtalan örömmel.
Felborzolva tollát élvezi e helyet,
rekkenő hőségben nem érez meleget.
Fáradhatatlanul pocskolja a vizet.
Úgy érzem, kedvemre! Mosolyomért fizet!
Kicsiny kis madárka széppé tetted napom,
s megmarad hosszasan mosolyom arcomon.
Vízbe be , vízből ki, most mókásan illeg!
Aztán huss! Eltűnik! Virág marad itt lent....
A verset Dr. GYULAI ÁKOS PROF. ajándékba küldött kedves filmje ihlette. Hálás köszönetem érte!