S.MikoAgnes blogja

Magvait vetettem, s csodálattal láttam,
mint kelnek életre piciny palántákban!

Elérkezett idő, mára oly erősek,

át is alakultak szinte már felnőttnek.

Eddig sűrűn nőttek gyarapodva szépen,
folytatniuk kell már ritkább, szellős léttel.

Szétültettem minap százhuszonhét tövet,

eső meglocsoltan mind bátrabban nőhet.

Katonásan álló téltűrő saláták:
sok munkám tavasszal nagy fejjel hálálják!

Kedves Poettársak, írtok magasztosat,
múzsám ma erre kért: kertészként alkossak.

A növény pontos neve: téli vajfej saláta

Álmosan ébred a reggel,
ej, nem is ő, hanem én,
keveset aludtam éjjel,
ő harmatos frissen kél!

Ártalmas késői fent lét
gyilkolja szervezetem,
átkozott tv már nem kék',
nézem, de minek nekem?

Elveszi sok időm tőlem,
butítja csak az agyam!
Tíztől már alhatnék bőven,
jól kipihenve magam.

Mindenképp korán kell keljek,
hatkor Micikém jelez,
Hangoska, ám milyen kedves:
-Gazdikám, hé, ébredezz!

Mosok hát szememből álmot,
feledni éjt kicsinység!
S gyorsan, kedvvel nekiállok
dobálni a frizbijét!

Fáinkról a szilva, nézd csak, szaporán hull!
Szomszédunkban pedig szaporodik pár nyúl.
Szilva java kerül házi aszalóba,
reméljük sikerrel, ez idén még próba...

No, de mi lesz sorsa sok túlérett szemnek?
Szomszéd cefréjébe vígan menetelnek!
Évek óta folyik köztünk cserebere.
Kinek miből van több? Gyorsan ide vele!

Kiált szomszédasszony:- Mi hiányzik, szólj már!
Kapunk is, adunk is , így mindenki jól jár.
Cefréből majd később jó pálinka készül,
konyhakész szép nagy nyúl máris remekké sül.

Közösen, jókedvvel el is fogy, úgy bizony,
s virágzik közöttünk jószomszédi viszony!

szemerkélő eső, áldás néhány csepp is,
hosszú aszály után de kedves nekem itt.

kertünk körül kering, táncolva fut, szalad,
arcom cirógató, könnyű kis fuvallat.

meglenget gallyakat, leveleket hoz, visz,
majd mennydörgés csattan, s lezúdul a sok víz!

mily mélyre sötétült fölöttünk az égbolt,
ily bőven csapadék igen-igen rég volt.

fürdőzik kertemnek minden bokra, fája,
csak csendesen hull, hull, Jóistennek hála!

és lassacskán elment , frissült lett levegő,
éltető esőből maradt elegendő !

lassan őszbe fordul, ám még színes kertem,
ághagyó levelet széllel sepertetem....

Fagyasztó félelem
szorítja szívem,
légy velem,
ments most meg:
könyörgök Isten!
Fulladás fojtogat,
levegőt kérek,
köhögés
is kínoz,
megöl a méreg!

Hajnali háromkor
még nem aludtam,
pöröltem
kínomban
a szuperholddal!
Vigyorgó fényével
redőnyön átjött,
szemhéjon
áttörve
kegyetlen gyötört!

Felkekő fényes Nap
hozta nyugalmam,
köszönöm
Istenem:
áldásként kaptam!