S.MikoAgnes blogja
Érik a korai szőlő
Érik a korai szőlő,
kóstolgat kecskedarázs,
zacskókkal védjük előle:
etetni lenne blamázs.
Drága az eddigi munka,
s tejjel a permetezés,
elkövetünk ezért mindent:
veszteség legyen kevés!
Pihenten kezdem meg napom
bőtermő fürtök alatt,
gyöngyházfény kicsiny szemei
örömmel reám kacagnak.
Zacskókból bontok fürtöket,
szűrőbe teszek párat,
megmosom a reggelihez,
párom sokat nem várhat.
Készített tojásrántottát,
azt melegen kell enni,
utána jóleső szőlőt
szemenként csipegetni.
Miért jó és szép?
Falun élésben az a jó és szép,
ha kimégy az ajtón, lábad zöldre lép.
Fölötted röpdösnek víg madarak,
ettől a kedved is rögtön szárnyra kap!
Közelben a rét ezer virággal
és lombos erdő, hol szintén zeng madárdal!
Kedveddel lábad is mozdul könnyen,
s leszámolhatsz keserűn ejtett könnyel...
Életkedved ismét az égig ér,
újra visz utadon: reménytelt hit, cél!
Kutyám és az idegen
Valaki kapunknál álldogál, nem csenget,
kiskutyám izgatott és farkat emelget.
-Rejtelmes idegen, majd adok én neked,
fogam félelmetes, mindjárt megismered!
-Rajta, hős Micikém, nosza, védd a rendet!
(De vinnyogva rohan el, majd hátamnál reszket.)
-Sokra megyek veled! Ez bátor védelmed?!
Birkát terelt anyád, vele lenne helyed!
No, de ez az ember mit is akar vajon....
- Egy eladó házat éppen ilyen falun.
Tetszik a kutya is, s e rendezett porta,
Virágok illata orrom idehozta.
Szívesen laknék itt, olyan csalogató!
- Sem házam, sem kutyám: nem és nem eladó!
Ekkor még Micike édes kis szőrgombóc volt.
Túl kell élni
olvadnak agyak
fejekre szalmakalap
gyilkos ma a Nap
futás árnyékba
szinte pokol játéka
túlélés még ma
irány a hűs víz
talán-talán lehűlsz így
s guta nem üt itt
Ne hagyjatok cserben
Hogyan hazudhatnék
lendületet, kedvet,
mikor gyenge vagyok:
maradok hát veszteg.
Hiszen elvesztettem
csöpp maradék erőm,
fekszem csak tétlenül,
én gyarló, esendő.
Lenne sok teendőm,
ám fel kellett adnom
reményében annak:
folytatom egy napon.
Ne hagyjatok cserben,
száll felétek sóhaj,
segítsetek ebben
támogató szóval!