S.MikoAgnes blogja

Érik a korai szőlő,
kóstolgat kecskedarázs,
zacskókkal védjük előle:
etetni lenne blamázs.

Drága az eddigi munka,
s tejjel a permetezés,
elkövetünk ezért mindent:
veszteség legyen kevés!

Pihenten kezdem meg napom
bőtermő fürtök alatt,
gyöngyházfény kicsiny szemei
örömmel reám kacagnak.

Zacskókból bontok fürtöket,
szűrőbe teszek párat,
megmosom a reggelihez,
párom sokat nem várhat.

Készített tojásrántottát,
azt melegen kell enni,
utána jóleső szőlőt
szemenként csipegetni.

Falun élésben az a jó és szép,
ha kimégy az ajtón, lábad zöldre lép.
Fölötted röpdösnek víg madarak,
ettől a kedved is rögtön szárnyra kap!
Közelben a rét ezer virággal
és lombos erdő, hol szintén zeng madárdal!
Kedveddel lábad is mozdul könnyen,
s leszámolhatsz keserűn ejtett könnyel...
Életkedved ismét az égig ér,
újra visz utadon: reménytelt hit, cél!

Valaki kapunknál álldogál, nem csenget,
kiskutyám izgatott és farkat emelget.

-Rejtelmes idegen, majd adok én neked,
fogam félelmetes, mindjárt megismered!

-Rajta, hős Micikém, nosza, védd a rendet!
(De vinnyogva rohan el, majd hátamnál reszket.)

-Sokra megyek veled! Ez bátor védelmed?!
Birkát terelt anyád, vele lenne helyed!

No, de ez az ember mit is akar vajon....

- Egy eladó házat éppen ilyen falun.
Tetszik a kutya is, s e rendezett porta,
Virágok illata orrom idehozta.
Szívesen laknék itt, olyan csalogató!

- Sem házam, sem kutyám: nem és nem eladó!

Ekkor még Micike édes kis szőrgombóc volt.

olvadnak agyak
fejekre szalmakalap
gyilkos ma a Nap

futás árnyékba
szinte pokol játéka
túlélés még ma

irány a hűs víz
talán-talán lehűlsz így
s guta nem üt itt

Hogyan hazudhatnék
lendületet, kedvet,
mikor gyenge vagyok:
maradok hát veszteg.

Hiszen elvesztettem
csöpp maradék erőm,
fekszem csak tétlenül,
én gyarló, esendő.

Lenne sok teendőm,
ám fel kellett adnom
reményében annak:
folytatom egy napon.

Ne hagyjatok cserben,
száll felétek sóhaj,
segítsetek ebben
támogató szóval!