S.MikoAgnes blogja

Ködtejben fürdő
felkelő Nap
fák fölött felhő-
fejfedőt kap.
Alatta erdő,
varázsos kép,
engem, ki nézem
varázsol épp.
Ablaknál állván
elönt e fény,
lelkem újítva
feltölt remény.
Minden oly békés,
oly meseszép!
Indulnék felé,
vonz messzeség....

Hajnali csöndben csodás hang zendül...
hallom valóban, vagy álmodom?
Még marasztal ágyban, s betakar lágyan
ölelőn-jó-puha paplanom.

Ringató dallamok cseresznyefán...
megtart a bódító álomhatár...
csiklandoz illat orromba bújva,
és kedves párom tárt karral vár.

Nyújtózom bátran, s jaj, roppanó hang
jelzi megintőn:-Óvatosan,
gerinced, térded bizony nem régi,
ismétlem ezért, óvatosan!

Friss levegő sok gyógyító fénnyel
árad be nyitott ablakomon,
kortyintás kávéhoz madártrilla:
-Indulhat kedvvel ma is napom!

Reggel, ha ébredek, s mozdul kezem, lábam,
már ezért szól hálám: -Elhagyhatom ágyam!

Testem, bár romokban, a lelkem fiatal,
erős akaratom mindent felülural!

Éltes néne lettem, ám büszkén viselem,
ni, süt rám a Nap is váratlan-hirtelen!

Növényt ápolgatni megyek ki kertembe,
kicsit csinosítom, s teszem ezt kedvemre!

Írom verseim is, megfér munka mellett,
e kis versikékben remény és szeretet.

Jóságot követni, mindennap ezt vágyom,
nem bántani senkit, s legyen nyugodt álmom!

Közben elmerengek.... vannak, kik  szerettek,
kedves Írótársak, maradok veletek!

Hálával szívemben őrzök lelkibékét,
legyen mindenkinek áldott, békés Húsvét!

Mit bánják a bodobácsok
bármily zord idő van,
alig csillan piciny napfény,
párosodnak nyomban.

Vén szekéren jön a tavasz,
döccenős az útja,
végül mindig megérkezik:
bodobácspár tudja!

Nyugi, nyugi olvasóim,
hamarosan itt terem,
bőrünk alá búvik fénnyel,
s felmelegít hirtelen!

Tárd ki szíved, nyisd meg lelked,
hívd magaddal szívszerelmed,
selymes fűbe hemperedj le,
tavasz színét zárd szemedbe,
s felhőjáték fenn kék égen
lelkeket tölt békességgel.

Kinn szabadban, oly szabadon,
ne gondolkozz bús szavakon,
madarakkal zengj víg nótát,
gondjaidat múltba told át,
s boldogsággal telt lélekkel
hálával nézz az égre fel!