S.MikoAgnes blogja

Lassúcska volt járásom tegnapelőtt reggel,
megsürgetett Micikém és jól hasra estem!
Bizonytalan lépteim segítettem bottal:
-Futni velem így akarsz még fürge koromban?

Mint medvének erdőben akkora ereje !
Elkapta hát botomat és elrohant vele.
Mert megrántott hirtelen, -vesztve egyensúlyom-
testtel előre bukván sárba túrtam orrom....

Kiengedett föld fagya, ez ám nagy szerencse,
így csak sárban fürdetett elmúlt nap reggele.
S Micim bottal szájában tért vissza:- Ez blamázs!
Míg botodat futtatom, te mindvégig lazsálsz?

Karácsony lesz, Karácsony,
nézd, kisült a kalácsom!
Szép repedés oldalán,
a töltelék sok talán?

Így a finom és így jó,
ha sok benne mák, dió!
S ha jó nagy rajta repedés,
úgy lesz új év szerencsés!

Népi hit alapján....

Nagyot estem sajna reggel,
térdem, csuklóm jéghez vertem,
elhasaltam... mint egy béka,

feküdtem ott...én mint béna,

ám végződött ......szerencsésen!

Törés nélkül, szinte épen
úsztam meg korai sétám:
-Jaj, a télen mi vár még rám!?

Szív alakú fekete folt:
meglepetés csupán...
Nagyot mancsolt a karomra
Micikém, kis butám!

Nem tudhatja mit okoz, ha
rám ront víg örömmel,
s fájdalomtól feljajdulva
könnyeim törlöm el.

Tegnap történt, már nem is fáj,
ám mint egy kis csoda !
Amit látok mancsa helyén:
szívként került oda.

Hűvös hajnal enyhe faggyal
nem hív korán kertbe,
hétig megtart meleg ágyam
s meghitt szobám csendje.

Nem ébreszt már víg madárdal,
éjszakánk is hosszabb,
szép Napunk is lustábban kél,
Micikém se bosszant.

Türelmesen lelapulva
ajtó előtt megvár,
komótosan készülődöm:
-Jó kutyám , megyek már.

Levéllel telt udvar fogad,
csetteg szarka parkban,
Micim kakíz kertnek végén:
Szerencsét kalappal!

Férjem később belelépett.
13 volt és péntek.....