S.MikoAgnes blogja
GyászSzülő gyászol
A fiú csak lót, fut,
mindent rögtön akar,
nem áll meg, nem pihen,
ébren éri hajnal.
Ha szól érte anyja,
a sokat tapasztalt:
-Maradj nyugton nyanya,
üldögélj magadnak!
Ennyi a lenéző
válasza naponta,
önmagát még inkább
ostobán hajszolva.
-Életerőd elfogy,
idő előtt kiégsz,
vihet rohammentő
és nem érted miért.....
Hiába is inti,
ő csak rohan tovább,
éjt nappallá téve
folytatja robotát!
Alvást pótol nála
energiaital,
hiszi, végig bírja,
mert ő még fiatal.
S minap leállt szíve.
Bár ne lenne igaz!
Élt negyvennégy évet.
Szülő gyászol fiat.
Gyászolok
Hányszor hallottam, ma tedd meg,
lehet, holnapra már késő.
hanyag halogatás kínzó,
ma hajnaltól Ő .....nem élő....
Jaj, hogy fáj most a hiánya,
mindnyájan nehezen hisszük,
halál ragadta magával
a hozzánk legjobb szívűt.
Mondom most Neked is, ma tedd meg,
lehet, holnapra már késő,
ne halogasd hát hanyagul,
keresd, öleld, mig lehet: mig él Ő!
Elment egy csodás lélek-ember.....
Levélben írtad: beteg vagy nagyon,
de nem hittem, a halál ily hirtelen elragadjon.....
Hogy biztattál, ne adjam fel soha,
legyen az életem bármilyen mostoha.
Blogomon még Te küldted számomra
a maradék, csöppnyi erőd,
és Téged vett magához hamarabb kegyes Teremtőnk.
S most hullatom könnyeim teérted,
nem feledve el édes személyed, ameddig élek.
Már az Úr keblén pihensz, Te Kedves,
Te szerény nagy tehetség:
Csupa Egyes....
Fájó szívvel : 111 111 Pocsai Piroska emlékére
Könnycseppel szemében
Szívszorító látvány a szomorú határ,
kukoricatábla nagy búsan furulyál.
A gazda letörten, könnycseppel szemében
bont meg üres csövet... elvesztett reménnyel.
Szörnyű e szárazság, nem közeleg eső,
langymeleg, éltető, keveset megmentő.
Hajnali harmat sincs csörgő levél között:
megfakult nyári kép ősz véget előzött.