Vissza köszöntő múlt...

Vissza köszöntő múlt...

Árnyékod még árnyékomra vetül, s bár csak egy árny vagy,  mégis az életembe kerülsz.
Lennék már teljes önmagam,  elengedném mi múltamba fogva tart.
Lekuporodnék gyermeki árnyam mellé, mert látom fél, retteg szegény!
De én elmondanám neki, te lélek ez nem a te vétked, van kiút s árnyékodból léphetsz még fényre!

Mégis te múlt, miért nem ereszted/eresztesz? Miért tartasz szürkületben, mikor fénnyel is öntözhetnél.
Gyermeki árnyam retteg tőled, fogva ejtetted s nem ereszted és e felnőtt énem, már lassan azt se tudja, hogy vigyen fényt árnyas életébe.
Mivé legyen, hogy harcolja meg a múlt csatáit amire most kell, hogy képes legyen!
És nem, nem hagyhatja e csatákat, mert ezekkel az "árnyakkal" , "démonokkal" míg meg nem küzd, s gyermeki árnya nem szabad, addig  e felnőtt éne is csak egy bolyongó lélek marad.
S bár bolyongó... de olyan Aki harcol, aki küzd, aki nem hagyja magát, és feláll újra és újra.
De ha azt érzi nincs sehogy kiútja, vajon meddig lesz képes még a harcra ?!

Ui.: Mikor azt hinnéd, menni fog, de az ég ismét borul , s nap sugarait nem ereszti, és te újra érzed a sötétséget!
Hiába fénnyel teli "locsoló kanna" fényét a múlt szürkületbe  tartja...

#elmulik_ez_is
#tudom #hiszem #nekem_hinnem_kell
#fénnyel_ontozok