Magam temetném ha tehetném....

Rexusz•  2021. november 26. 23:13  •  olvasva: 44

Ásot fognék, s kimennék,
oda, ahoz az elhagyatott,
domb széli kis fához. 
Mely oly magányos, törzse szikkadt,
lombjai viharvertek,
pont olyan mint sokszor az én lelkem!

Majd ottan csak ásni kezdnék,
mélyre, s még mélyebbre... 
Megfognám testem/lelkem,

s majd szó nélkül, némán,  csendben ,

Oda, abba, vetném bele.

Abba a sötét, rideg gödörbe, 

melyet magam ástam két kezemmel!
Na onnét szabadulj ki te lélek, 
S utána háborogj, hogy milyen is  léted!

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom