R Réka Rella

Gondolatok
Rexusz•  2021. december 20. 07:14

Ölj meg December

Ej December, legkedvesebb perceket kéne éljem veled, ám helyette mihelyt lélegzeted érzem, végzetem tervezem...

Te hideg-rideg, koktél mámoros December, mit teszel velem... S miért vagy ily kegyetlen.Inkább vennéd már el teljes életem, s vetnél véget ezzel az egésznek!

Úgy fürődhetnék mennyország fényében.

Ott angyalok vigyáznák minden lépésem.


Ott végre megpihenhetnék, s újra gyenge nő lehetnék, páncélom elvethetném.  SZép fehér ruhában, újra nőtt szárnyakkal, angyalok közt angyalként tovább"élhetnék" . 🤍

Rexusz•  2021. december 19. 12:13

Lehet én vagyok a rossz.

Így az év vége közeledtével, szerintem mindenki számot vet magában, hogy hol tart az élete... 


És valljuk be, az elmúlt 2 év már önmagában is embert próbáló volt.

És akkor még, hol van a belső világunk?!


Tehát, hogy az ünnepek vagy az év vége közeledte végett e nem tudnám megmondani... Talán úgy amblok az egész egybe...


Rá kellett jöjjek, nem számít, hogy hány éves vagy...

S nincs abba semmi rossz, ha 33 évesen azt érzed, hogy nem a te életedet éled. Nincs benne semmi rossz, ha már nem akarsz önmagad, és mások árnyékában élni.

Szabad változtatni. Mert telnek az évek, és nem tudhatod mit hoz a holnap reggel, vagy, hogy egyáltalán megéled e még!!!!

Mert...  Ezt se tudhatod!


Tehát eljött a felismerés órája!

Az a pont amikor már tisztábban látsz, mert MÁR LÁTNI AKARSZ !

Mikor érzed nem tudsz így tovább létezni. Mikor érzed, hogy már nem akarod magad leplezni.

Mikor érzed, hogy talán senki nem marad melletted, de lépned kell!

Mikor érzed, hogy ideje újjá, igazabbá építened önmagad s a magad világát!

Mikor érzed, hogy nincs helyed a jelenlegi világodban, s ennek a világnak már nincs helye benned.


És soha nem késő valami újat, igazat építeni a régi hazug helyibe.

Meg kell add magadnak a lehetőséget, hogy jobb ember lehess mint eddig.

Meg kell add a másiknak a lehetőséget, hogy jobb ember lehessen mint eddig.

Talán külön - külön, egy őszintébben indult világban még újra van esély a csodákra.


Csak félelmünket legyőzve lépnünk kell.

S vállalni minden vele járóját, nem mást hibáztatni.

Mert olyan könnyű hárítani mindig másra a felelősséget...

Mert könnyebb, ha úgy érezzük nem mi tehetünk a jelenleg kialakult esetleges rosszról. De lehet játszani, húzni az időnket...

Viszont eljön a pillanat , mikor már képtelen vagy a homokból kihúzni a fejed és szembe nézni az életeddel. De úgy igazán.

Eljön a pillanat mikor már nincs az a mankó mely kitud húzni a gondosan felépített, évekig magadba elzárt "hamis/hazug " váradból/világodból!

Nincs az az idézet, nincs az a szó, ami már kitudja fejezni ami belőled ki akar törni.


Tehát, már nincs választásod!

Minden lepelt le kell húzni, a kártyákat kiteríteni és minden hibád, rossz döntéseiddel, hamis állarcokat elvetve , ki állni a "világ elé"

És vállalni önmagad!

Még hozzá mind ezt büszkén, azért mert ne sokan vannak, akik mernek önmaguk lenni, ebben a kétszínű világban!


Talán elbukom...  Lehet "bele is halok" ...

De mindenből fel lehet állni.

Nekem pedig erre két okom is van, a két csodám.❤ életem mozgató rugói ❤ 



Összegezve mindent...  Talán én vagyok a rossz... de legalább őszinte 🤷‍♀️ 




Rexusz•  2021. december 13. 17:38

Köszönöm elmúlt évek...

Te elmúlt 33 évem...  Mennyi mindent adtál nékem... Megmutattad a mennyet s poklot...
Megtanítottad éreznem a magasságot s vele együtt a mélységet. Megmutattad milyen álmokkal élni, s milyen ha azokat veszni hagyjuk.
Elvettél lelkeket mellőlem, hogy érezzem, milyen is a magányom...  Dobtál sors kerekébe, s figyelted minden lépésem...
Hagytad, hogy elbukjak, utána mankót, hogy felállhassak...  Eljátszottad ezt sokszor velem, de csak , hogy egyre erősebb lehessek...
Köszönöm elmúlt 33 évem...  Ez által tán emberibb lettem...

És TE.... elmúlt fél évem...  Röpke időm életemben...  Hamar elteltél, de annyit adtál mint az elmúlt 33 évem...
Mennyi mindent kaptam s én adtam vissza néked!
Adtál új reményeket, cserébe fizethettem összetört álmaimmal érte.
Adtál új lelkeket, cserébe vissza adtam kikben az elmúlt években csalódtam...
S bár fáj hiányuk, de jelenük gondolataimba jobban fájt.
Adtál új esélyt, hogy másképp nézzek magamra...
Arra, hogy elhiggyem én is egy értékes pillér vagyok ebben az életben.
Adsz erőt a holnaphoz, erőt a jövőre...  S bár olykor vissza-vissza veszed, de tudom, hogy csak azért, hogy ezáltal is egyre erősebb lehessek!
Köszönöm elmúlt félévem, hogy felkészítesz egy esetlegesen új életre!

Kedves jövőm! Rád is készen állok, várom te mit szánsz nékem! Csak arra kérlek ne gyötörj majd nagyon meg, bár 33 és fél évem erőssé tett engem, de lelkem még remeg, félve megy szembe életével. Kímélj ha lehet, s csak gyengéden érintsd lelkem!
Előre is köszönöm, kedves jövő képem!

Rexusz•  2021. december 7. 10:26

Rosszak vagyunk

Fontos ezt észbe tartani!
Az emberek többsége, csak használ/kihasznál. Majd ha már nem kel semmi tőled, hátra hagynak. Te pedig ott állsz a romjaidon, azon filozófiálsz, hogy most megint mit ronthattál el?! Aztán, észre veszed, hogy még csak nem is okolható és nem is vonható felelősségre senki aki hátra hagyott 🤷‍♀️
Mindegy milyen státuszba, de te adtál hatalmat a kezükbe, te hagytad, hogy átvegyék a hatalmat feletted a gondolataid felett. Tehát erről ők igazán nem tehetnek .

De te annál inkább...  Mert hittél megint...
Hitted, hogy a barát az igaz barát...  De látod, hol van mikor kéne?
Hitted, hogy ha valaki érdeklődik utánad, az lehet őszinte.... ugyan már, ki nézi a mai világban a lelked? A mai világ csak a szép arcot nézi, a külsőségeket. Senkit nem érdekel, úgy igazán, s őszintén mi is van benned.
Mert bár persze megkérdik... Te pedig naivan el is meséled, majd biztosítanak rájuk számíthatsz, te pedig naivan ezt is elhiszed...
Hiszed, hogy jók az emberek...  De hidd el nálunk rosszabb félék az univerzumban sincsenek... 

Rexusz•  2021. december 7. 09:09

Az univerzum közepébe...

Elmennék a holdra egyet,

hol majd sok csillag vesz körbe ...

Az univerzum közepébe , 

lelkem úgy érezné haza érkezett!

 

Ui.: Végre megpihenhetne!