R Réka Rella

Gondolatok
Rexusz•  2022. január 28. 20:18

Ki vagyok én?

Anyámnak lánya,  apámnak lánya ,

nővérem húga, öcsém nővére !
Gyermekeim anyja, önmagam hangja,
leendő szerelmem élete, s egyben átka!

Testben egy lélek, lelkemnek méreg,
önmagam marcangoló vétek!
Álmaimban is gyötrődő, kínok közt vergődő,
életét nem mindig értékelő, szeszélyes nő!

Csak ember vagyok,  hibákkal tele,
egy tébolygó halandó e föld nevű bolygón.
Csak lélek vagyok, mely tiszta s fényes,
egy vándorló halhatatlan a mindenségben!

Ui. Létem apró homokszem a sivatag közepében ♡ 

Rexusz•  2022. január 22. 19:38

Vörösben fáztam

Bíbor vörös árnyak,

zakatol, lüktet, elhalkul, szüntet...

Háborgó lélek, tátongó kétely, 

felemel, tart, elenged, zuhansz...

Küzdesz, lépsz, áldozatául vész! 

Lélek reccsen, szem válik patakká, 

szív még egyet dobban, megáll a lüktetés. 


Eltűnik, elenged, lelkedet vesztetted!

Rexusz•  2022. január 21. 14:15

Bolyongó

 

Bolyongó lélek,
hol fent, hol mélybe.
Az egyensúlyt nem kapja,
soha nincs középen.

Bolyong saját világai közt,
gondolataiba merül, menekül.
Csak ír, mereng, életét elemzi,
Önmagát keresi, határait feszíti.

Sokszor oly elveszett,
úgy érzi sehol sincs helye.
Sokszor oly reménnyel teli,
Akkor  érzi, nincs lehetetlen.

Ő egy bolyongó lélek,
hol fent, hol mélybe.
Az egyensúlyt nem kapja,
ő soha nincs középen.


Rexusz•  2022. január 17. 20:21

Napra-nap

 

Eltelt egy újabb nap...
Múltjától egyre távolodik,
miközben jövőjét tervezi.
Ám a jelen estéi még nehezek,
érzi a sötétség ismét, hatalmába kerítette.
Uralja... Uralja testét, lelkét, elméjét...
Megbénítja mozdulatait, gondolatait.
Nem önmaga, ilyenkor fél, ilyenkor újra verembe érzi magát,  ott a mélyben!
Hidegben. Sötétben. Egyedül. Magában.

De elmúlik ez is , tudja. Hisz az új holnapba.  Hiszi, hogy holnap újra tud mosollyal s reménnyel nézni szembe a napnak.
Neki hinni e kell!

#merengo #elmelkedo #letezo #lélegző  #utjatkereso #onmagabaelveszo



Rexusz•  2022. január 15. 10:06

Az életed a tiéd!

 

Igazából tegnap egy beszélgetés óta ezeken a dolgokon járnak gondolataim... mert egy adott pillanatban féltem, úgy éreztem nem lehetek önmagam, mert akkor elveszitek valakit ismét. De aztán, megráztam magam, hogy HÉ TEEE!
NE ettől félj,  hanem attól,  hogy ELVESZTED ÖNMAGAD ha nem vagy őszinte! 😌
S akkor úgy megfogalmazodtak dolgok bennem..
Miért nem mertek emberek őszinték lenni? Miért féltek kimondani gondolataitokat?
Nem nehéz mindig állarcot viselni?
Nem, ne értsétek félre,  én nem ítélkezem!
Ugyanis én is évekig hordtam, mert féltem ki mit gondol, féltem, hogy ez a személy aki valójában vagyok nem szerethető, s kitaszítja majd a környezete!
Pedig, tudjátok... Épp ellenkezőleg van!
Mióta ledobtam az állarcokat, és önmagam merek lenni, azt érzem, hogy szerethetőbb vagyok! És most igazán,  önmagamért és nem a  "másokért" viselt állarcaimért!
Ha valaki, akkor én igen is mindig féltem! Féltem őszintének lenni, kimondani mit gondolok,  mert féltem,  hogy ezzel embereket vesztek és  egyedül maradok!
(Nem vettem mindeközben észre, hogy tulajdonképpen, én mindig is egyedül voltam! )
De így 33 évesen,  eljött a felismerés,  hogy ugyan már, így ez milyen élet?
Meddig akarok mások gondolataitól függeni?
Meddig hagyom, hogy más élje az álmaimat?
Meddig tűröm,  hogy azok az emberek akikről azt hiszem szeretnek és a barátaim megalázzanak és uralkodjanak felettem, csak azért mert nem vagyok képes kiállni önmagamért?!
Rájöttem, hogy soha sem késő változtatni az életünkön! Hogy csak egy van belőle,  és ezt az egyet úgy kell megélni, hogy mindenapért hálásak lehessünk!
Eldöntöttem én változtatok, nekem sikerülni fog, sikerülnie kell! Én megcsinálom!!!

Nem tudom igazán mi/ki váltotta ki ezt a változást bennem, de már tényleg csak önmagam akarom adni a "világnak" !
Az álmaimat akarom élni,  melyeket eltemettem mert nem hittem magam képesnek a megvalósításukra!
(Mert elhitették velem, hogy képtelen vagyok)

Az életet akarom érezni,  melytől eddig féltem, hogy még sebezhetőbbé tesz !
(Mert azt éreztették, hogy nélkülük életképtelen vagyok!)

A saját utamat akarom járni, és minden vele járó mélységét,  magasságát megélni!
(Mert már nem félek, erősnek érzem magam!)

Azért a hibákért akarok sírni éjjelente amiket szívből, önmagam akaratából követtem el, nem mások hibáiért miket rám vetítettek!
Amit én akarok nem sok... csak önmagam lenni, ebben a képmutató világban !
Álmodni,  ábrándokat kergetni, szeretni,  szeretve lenni , élni, élni hagyni , és  mosolyogni 😌 de azt mindig szívből,  mindig igaziból❤

És akik most, ezen utam során lemorzsolodnak, hagyom 😌 már nem bánkodom, hogy milesz ha ő még ő se lesz , mert már tudom mindenki okkal kerül életünkbe! Ki hosszabb szakaszon kísér el s ki rövidebben,  de mindenkiért hálásak kell legyünk, mert mindenki tanít valamit csak nagyon kell figyeljünk!

Tehát...
Ne féljetek őszintének lenni, higgyétek el, akiknek igazán fontosak vagytok, nem haragszanak meg!
Ne féljetek a gondolataitoktól!!!
Mondjátok ki bátran,  még akkor is, ha talán úgy érzed a másikat megbántod ezzel!
Annyi felesleges problémát ellehetne kerülni ha mindenki merne őszinte lenni 😌

Hidd  el, ha igazán fontos vagy , és valakinek a sorsa a te sorsodban megvan írva,  akkor úgyis az életedbe marad!
Ne féljetek kilépni a komfort zonátokból!
NE FÉLJETEK IGENT mondani magatokra!
Bátran feszegessétek a határaitokat, hisz csak EGY ÉLETÜNK VAN! És ezt az egyet, most jól kell ÉLNI!
Dobjátok el azokat a vacak állarcokat,  azok csak megtévesztésre jók... hamis szeretetet és figyelmet csikarnak ki. Azok pedig érdemtelenek!

Tarsd szem előtt mindig:
EGY ÉLETED VAN! ÉS EZ CSAK A TIÉD!
Légy bátor,
légy merész, 
légy őszinte,
légy álmodozó,
légy ábrándos,
légy igazi,
LEGYÉL ÖNMAGAD!