Idő...

ROSSZ MIKOR MEGREKEDVE ÉRZED MAGAD!
Tudod, hogy lépned kell tovább, ügyesen ahogy az elmúlt hetekben, hónapokban tetted... de egyszerűen blokkolod magad!

Félsz ebből a "nyugalmi" állapotból, újra "vad vizekre" evezni. De ha így maradsz, ez nem élet még, így épp csak létezel, ahogy eddig tetted, és akkor viszont mi értelme a sok küzdelemnek, harcnak amiken eddig keresztül mentél, ha most megállsz félúton?!
Igazából semmi így. 
De van, hogy félünk elindulni, félünk újra kezdeni, belevágni, mert félünk, hogy újra elrontjuk, kudarcot vallunk.  Félünk, hogy újra csalódunk önmagunkban. Ezért van az, hogy  inkább csak egyhelybe toporgunk, bár tudjuk, hogy az idő felettünk nem toporog... Ó, ő nem... Ő szél sebességgel száll el felettünk. Nem tétovázik,  nem gondolkodik! Őt nem érdekli, te vagy én mit gondolunk róla. Ő csak halad, telik, nem fél az elmulástól!

Hmmm... milyen bátor is az idő,  igaz!?

Ezért kéne, mi is félre tegyük minden félelmünket, és bár lehet, úgy érezzük, hogy most minden zavaros, lehet azt érezzük, hogy képtelenek leszünk rá, hogy  már késő, hogy belekezdj újra  ...
De tulajdonképpen soha nincs késő semmihez!
Mindegy mekkora a zűrzavar bennünk, elkell hinnünk ha neki futunk képesek leszünk rá,  minden akadályt legyőzhetünk!!!

Igen, igen tudom, nem könnyű.  Én már csak tudom... naponta 10x is neki akarok futni, és mégis azt látom egy helybe toporgok, mert a félelmem a kudarctól erősebb, felettem áll!
Uralkodik rajtam! (Mert hagyom magam!)

De legyőzöm! Lehet kell egy hónap,  egy hét,  vagy talán már egy óra múlva azt mondom egye a fene, legyen ami lesz , "MOST VAGY SOHA"! Neki futok, ÉN LEGYŐZÖM!

UI.: Várj meg idő, csatlakozom, szálljunk együtt, haladok meletted!  ☯️♾