Egy és Más

 

https://www.youtube.com/watch?v=tF6IRagBeXA

 

Neoton Família: Kétszázhúsz felett  / eredeti dalszöveg/

 

Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt,

élő plakátok hirdetik a versenyt.

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

valaki a pálya szélén

hot-dogot és hideg sört kínál…

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

és elhagyod a valóságot,

kétszázhúsz felett átértékeled

magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

közelbe kerül a távol,

kétszázhúsz felett több már nem lehet,

a kerékbezárt magányból.


Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet,

hajtűkanyarban minden kiderülhet…

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

és az este bármilyen kíváncsi,

már csak szétszórt álmokat talál…

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

és elhagyod a valóságot,

kétszázhúsz felett átértékeled

magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

közelbe kerül a távol.

Kétszázhúsz felett több már nem lehet,

a kerékbezárt magányból.

Valaki kiszáll,

valaki elszáll.

és az este bármilyen kíváncsi,

már csak szétszórt álmokat talál.

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

És elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

Közelbe kerül a távol.

Kétszázhúsz felett több már nem lehet,

A kerékbezárt magányból….

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

És elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled,

Közelbe kerül a távol…

kétszázhúsz felett...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

kétszázhúsz alatt    /  dalszöveg átirat  /

 

Nem mondta senki, hogy ez a pálya megtelt,

nemcsak plakátok hajszolják a versenyt,

van aki kiszáll,

valaki beszáll,

s van aki a pálya szélén,

taktikázva csak bekiabál…

 

Kétszáz húsz alatt semmid nem marad,

csak bámulod a valóságot,

kétszázhúsz alatt hagyd az álmokat,

elhúzott a világod!

Kétszázhúsz alatt azt mondják neked:

„figyelj, milyen szép az élet”,

(de) kétszáz húsz alatt átértékeled

magadban az egészet…

 

Nem mondta senki, hogy mindent kiteríthetsz,

pár tiszta lappal ma bármit elveszíthetsz,

valaki kiszáll,

van aki beszáll,

s van aki a játszma végén

farkasbőrben bárányt kiabál…

 

Kétszázhúsz alatt semmid sem marad

már ismered a valóságot,

kétszázhúsz alatt ne okold magad ,

ha nem érted a világot.

Kétszázhúsz alatt átfordul veled,

még messzebbre kerül a távol,

kétszázhúsz alatt más már nem lehet

összeomlik magától…

 

Valaki kiszáll,

valaki elszáll,

és az este többé nem kíváncsi

arra amit reggelre talál…

 

Kétszáz húsz alatt szavad sem marad

csak bámulod a valóságot,

kétszázhúsz alatt hagyd az álmokat,

elrepült a világod!

Kétszázhúsz alatt nincs egy zokszavad

és elhiszed, hogy szép az élet,

kétszázhúsz alatt meggyőzöd magad:

csak álmodtad az egészet…

 

 

VooDoonak ajánlom szeretettel

 Különjárat

„Túl a napi gondokon..” a tavasz már tangót táncol

álmaid kertjében, egy zöld-arany szigeten,

ott vagy, távol a világtól, a fényfehér parton,

amikor ott terem és mosolyog rád a Szerelem.

 

Álmodtál róla épp, de vajon hogy került oda,

ki tudja ezt...? Érthetetlen minden varázslat,

honnan érkezett, hisz’oly távol az otthona,

talán ott landolt az éjjel egy égi különjárat.

 

Világkörüli útra készül, de nem megy egyedül,

magával hív, ám míg te álmodban tétovázol,

Ő dönt, és a szigeteddel együtt máris elrepül,

hogy közeledben legyen, - bármikor, bárhol…

 

Barátsággal és szeretettel ajánlom ezt a pár sort VooDoo-nak, hogy jobb kedve legyen, és nem mellesleg azért a sok lélekérintően szép versért, amit valahonnan mindig elővarázsol magából…  és akkor a zenékről még nem is szóltam :))

 

Az idézett rész voodoo verséből való:  https://blog.poet.hu/graspingwhispers

 

 

 

 

A szerelmükből…

 

A szerelmükből születtem,

és most arra gondolok,

milyen messze vannak ők ketten,

tőlem messze már, mint a csillagok…

Életem ajándék, ők adták nekem,

hálás vagyok érte, amíg tehetem.

Ma felnézek az égre, anyám s apám szemébe’

újra ragyogást látok végre,

tudom, hogy végtelen lett, 

fönt fénylik az éjben ez a szerelem,

megszökött a földről az örökkébe,

mégis érzem, hogy itt maradt velem..,

s két angyalomat magamhoz ölelem.

 

 

 

Nap és Hold

Minden szívverésem, mosolyom, lélegzetem,

Ősöm, Gyermekem, Szülőm, Szerelmesem...

Minden vagy, amit nyertem az élettől,

s az is, mit kezdetektől elveszítettem.

Az idők látszatán lassan átfordul

milliárdnyi csillagtengely, s a változások

rendíthetetlen, megújuló káoszából

 

a képzelet minden nap kitekint,

tiszta képeket fest az égre megint,

csak te maradsz láthatatlan bennem,

csendben eltűnsz a mindenségemben,

mégis minden sejtem érez,

taszítva vonz, ahogy hajnalt a sötét,

reménnyel, hittel, szenvedéllyel...

 

Mint Nap és Hold vagyunk egymásnak két,

messzeségben összefénylő ég-jel.

A jövővel nélküled viselős a lelkem,

de még visszaemlékszik a múltra,

arra vár, hogy te szülj naponta újra,

te szeress, te viselj el, s ha majd innen

mennem kell, akkor is te engedj el...

 

Mert én nem tudlak már... Nem tehetem.

 

 

A 17(!) éves József Attila egyik zsengéje, benne egyszerű szavak, tisztaság, a népdalok hatása, de már benne van a világ-végi elvágyódás, a 'semmi ága' is, benne van a keresés és a szeretet, szerelem utáni vágy… Egyszerű kis fiatalkori vers és mégis mennyire Ő…

 

József Attila:

 

(HULL A LEVÉL...)

Hull a levél a fáról,

Elmegyek én e tájról, 

Elmegyek én messzire,

El a világ végire.

 

Nékem nincs még szeretőm,

Nem adott a Teremtőm.

Elmegyek hát keresni,

Szeretnék már szeretni.

 

(1922. febr. 13.)

 https://www.youtube.com/watch?v=Xa4s3SXGX58

 

 *****************************************************************************

 

Elmegyek innen…

/evokáció J. A . versére/

 

Rőt levélre írja a táj,

írnám én is ami úgy fáj,

mennék innen messzire,

s nem gondolnék senkire.

 

Szeretőm, ha olyan volna,

aki engem megálmodna,

nem tudnék már elmenni,

őt szeretném ölelni.

 

Hull a levél, fáról pereg,

a fák alatt ősz hempereg,

elmegyek innen nélküled,

de itt marad az ősz neked.