Egy és Más
Még nem fáj eléggé
Még nem fáj eléggé
Holnap,..talán mégis összegyűlünk,
körbetáncolni a tüzet,
vérrel festeni meg a bölényeket,
hol fáklyák közt világol a Vadászat istene,
tűz körül táncol a Vad és a Vadász is vele,
megindul a szív, remeg a Barlangban,
bong, zajong az ősritmusban:
dadamm-damm,
dadamm-damm, dadamm…
Rezegnek falak, és sziklák alatt
révedő szemekben máglya lobog,
zubognak dagadó erek,
feszülnek gránit mellkasok,
robbannak táguló ütőerek,
ezer évek lángja egyszerre lobban,
dübörög a dobokba szorult dallam:
dadamm-damm,
dadamm-damm, dadamm…
Mammut morog vért köpve, lerogy
hörögve medve, de mindhiába;
a korom-véres, füstös kőfalakra
festett Holnap is ott lapul lesben,
lopva támad, sötéttel vértezetten,
égő sebeket mar a Földön az Idővad,
ismeretlen, lüktető kínokban:
dadamm-damm,
dadamm-damm, dadamm…
Föld-barlangjában dülöng,
részeg-tébolyultan, ólmozott fülekkel,
táncol mélyvénás révületben
egy alak..., mintha Fény-Lény volna…
A Nap szerelme jajdul bennem,
de még nem fáj eléggé..., talán Holnap,
a Barlang beomolhat, és mégis odafestem,
azt a Fény-Lényt, mire a Nap felkel,
- s ha félek is, felélesztem a dobommal:
dadamm-damm,
dadamm-damm, dadamm…
https://www.youtube.com/watch?v=XUKayojKLL0
Jaj, nincs ki.. :)
Jaj, nincs ki…:)
Minden éjjel megtalálom,
és tudja, hogy nagyon várom,
szerelmes belém az álmom...
Meglátogat,- nem hintón jön,
fehér lovon, vagy batáron,
oldsmobilon, omnibuszon,
nem, nem, csak úgy beoson
a nyitva hagyott ablakon.
Azt mondja, ő is itt lakik,
de nappalra mindig távozik.
Nincs több pénze a vonatra,
autóját is rég eladta,
odalett biz' a négy kerék,
mindössze kettő maradt még..
Únja már a sok ki-be járást,
az utazást, az ágyra-járást,
én vagyok egyetlen kedvese,
és közli velem, nincs mese,
ezután nappalra is marad!
Az önkényes szívfoglaló,
belém költözik a bohó,
épp, mint egy álommanó..
Azt se kérdi, hogy szabad-e,
de megbocsátom nékije'
mert éjjelekről úgy rémlik,
hogy én lettem a mindene,…
jaj, nincs ki a négy kereke!
miért
miért
nem kutatom most miért olyan szép
a fenyőtűn fénylő csepp tükörtava
a világ néz vissza benne valamiképp
gyöngybe zárult a lét gyantaszava
.......a fényvilág néz vissza valami kép
gyöngy elnémul a létgyanta szava…
(mostantól még max. három óra hosszát élhet a kutyám…)
Soha el nem készülő...
Soha el nem készülő…
"Egy rég elhamvadt nyáron láttam
a cséplések arany porában.."
Hajladozó hétköznapok réseiben
időkalászokból kimorzsolgatom,
ujjaim közül peregnek pelyvaévek,
mosolyporszemek felhőiben
ellebegnek lassan, majd kavargón
újból összegyűlve formázódnak:
örvényszárnyú, kerengő madarak
rajzolnak hullámzó homokképet.
Nézem, kíváncsin fürkészem
orgonás lábnyomát a tavasznak,
belélegzek apró aranyszemcséket,
gyöngyszínek, illatok maradnak,
kis szerelemcsillámok félve bújnak
ringó tengerfűben kóborló, őszi szélben,
remegve, magukra hagyatva,
eltévedtek a temérdek zöldben…
Tündérfonal gombolyagszála vezeti
mosollyal őket titkos fénykörúton,
vissza a soha el nem készülő képre…
Csillagsóhaját az est is ráborítja,
elsimul, mint moha a tájon, zöld-bársony
nyomát pipacsos réteken hagyva
szerelem röpköd, nyár-ízekkel libben el
könnyedén, aranyló lepkeszárnyon…
"Az egész nem igaz: – álom.
Fekszem és kitalálom,
csak hogy valami fájjon."
https://www.youtube.com/watch?v=iT8o9Fs6BVc
/ " " : Váci Mhály: A cigánylány c. versének sorai /
Tenger-kék bánat
Tenger-kék bánat
Röptében a világ a vállamra szállt,
lehúz pitypang-galaxisok súlya,
az égbolt halvány-vörösre vált,
kisírt szeme az enyémet bámulja,
de én tenger-kék holdfényre vágyom,
lélekszörfre a semmi hullámain,
dacos némaságban, átszakított gáton
szilánkosra törtek megbocsátásaim.
Kábán, meteor uszályon repültem,
fényéveid szinte karnyújtásnyira,
a peremhez vészes közel kerültem,
öröm íján feszül a fájdalom nyila.
Hómezőn tarka virágtakaróm terül,
zúzmara rózsákat kívánok a nyárba,
s hogy a fény keringjen a bogár körül..
Jóvátehetetlen,... a tenger ítél halálra.
Sínbe rakott szívvel járkálok a parton,
csillag-harsonáját fújja rám a hajnal,
hiány-bilétád csüng a hátizsákomon,
hordom időzített bombám magammal;
ledobnám terhem, vigye, nyelje a tenger,
süllyessze mélybe, hol a zár majd kiold,
csak tenger-kék morajlás zúg a csendben, ,
bogár körül kering fényesen,.. akár a hold.