Egy és Más

Rozella•  2015. augusztus 21. 09:34

Még nem fáj eléggé

 

Még nem fáj eléggé

  

Holnap,..talán mégis összegyűlünk,

körbetáncolni a tüzet,

vérrel festeni meg a bölényeket,

hol fáklyák közt világol a Vadászat istene,

tűz körül táncol a Vad és a Vadász is vele,

megindul a szív, remeg a Barlangban,

bong, zajong az ősritmusban:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

Rezegnek falak, és sziklák alatt

 révedő szemekben máglya lobog,

zubognak dagadó erek,

feszülnek gránit mellkasok,

robbannak táguló ütőerek,

ezer évek lángja egyszerre lobban,

dübörög a dobokba szorult dallam:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

Mammut morog vért köpve, lerogy

hörögve medve, de mindhiába;

   a korom-véres, füstös kőfalakra

festett Holnap is ott lapul lesben,

lopva támad, sötéttel vértezetten,

 égő sebeket mar a Földön az Idővad,

ismeretlen, lüktető kínokban:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

 Föld-barlangjában dülöng,

részeg-tébolyultan, ólmozott fülekkel,

 táncol mélyvénás révületben

egy alak..., mintha Fény-Lény volna…

 A Nap szerelme jajdul bennem,

 de még nem fáj eléggé..., talán Holnap,

a Barlang beomolhat, és mégis odafestem,

azt a Fény-Lényt, mire a Nap felkel,

- s ha félek is, felélesztem a dobommal:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

                                                                                        https://www.youtube.com/watch?v=XUKayojKLL0

 

Rozella•  2015. augusztus 20. 08:29

Jaj, nincs ki.. :)

 

 Jaj, nincs ki…:)

 

 Minden éjjel megtalálom,

 és tudja, hogy nagyon várom, 

szerelmes belém az álmom...

Meglátogat,- nem hintón jön,

fehér lovon, vagy batáron,

oldsmobilon, omnibuszon, 

nem, nem, csak úgy beoson

a nyitva hagyott ablakon.

Azt mondja, ő is itt lakik,

de nappalra mindig távozik.

   Nincs több pénze a vonatra,

 autóját  is rég eladta,

odalett biz' a négy kerék,

mindössze kettő maradt még..

  Únja már a sok ki-be járást,

 az utazást, az ágyra-járást,

 én vagyok egyetlen kedvese,

 és közli velem, nincs mese,

ezután nappalra is marad!

Az önkényes  szívfoglaló,

belém költözik a bohó,

épp, mint egy álommanó..

Azt se kérdi, hogy szabad-e,

de megbocsátom nékije'

mert éjjelekről úgy rémlik,

hogy én lettem a mindene,…

 jaj, nincs ki a négy kereke! 

 

Rozella•  2015. augusztus 18. 13:15

miért

 

miért

 

nem kutatom most miért olyan szép

a fenyőtűn fénylő csepp tükörtava

a világ néz vissza benne valamiképp

gyöngybe zárult a lét gyantaszava

.......

a fényvilág néz vissza valami kép

gyöngy elnémul a létgyanta szava…

 

(mostantól még max. három óra hosszát élhet a kutyám…)

 

Rozella•  2015. augusztus 12. 14:11

Soha el nem készülő...

 


Soha el nem készülő…

 

"Egy rég elhamvadt nyáron láttam

a cséplések arany porában.."

 

Hajladozó hétköznapok réseiben

időkalászokból kimorzsolgatom,

ujjaim közül peregnek pelyvaévek,

mosolyporszemek felhőiben

ellebegnek lassan, majd kavargón

újból összegyűlve formázódnak:

örvényszárnyú, kerengő madarak

rajzolnak hullámzó homokképet.

 

Nézem, kíváncsin fürkészem

orgonás lábnyomát a tavasznak,

belélegzek apró aranyszemcséket,

gyöngyszínek, illatok maradnak,

kis szerelemcsillámok félve bújnak

ringó tengerfűben kóborló, őszi szélben,

remegve, magukra hagyatva,

eltévedtek a temérdek zöldben…

 

Tündérfonal gombolyagszála vezeti 

mosollyal őket titkos fénykörúton,

vissza a soha el nem készülő képre…

Csillagsóhaját az est is ráborítja,

elsimul, mint moha a tájon, zöld-bársony

nyomát pipacsos réteken hagyva

szerelem röpköd, nyár-ízekkel libben el 

könnyedén, aranyló lepkeszárnyon…

 

"Az egész nem igaz: – álom.

Fekszem és kitalálom,

csak hogy valami fájjon." 

 

 https://www.youtube.com/watch?v=iT8o9Fs6BVc

 

/ " " : Váci Mhály: A cigánylány c. versének sorai /

 

Rozella•  2015. augusztus 10. 11:41

Tenger-kék bánat

 

Tenger-kék bánat

 

 

Röptében a világ a vállamra szállt,

lehúz pitypang-galaxisok súlya,

az égbolt halvány-vörösre vált,

kisírt szeme az enyémet bámulja,

 

de én tenger-kék holdfényre vágyom,

lélekszörfre a semmi hullámain,

dacos némaságban, átszakított gáton

szilánkosra törtek megbocsátásaim.                           

 

Kábán, meteor uszályon repültem,

fényéveid szinte karnyújtásnyira,

a peremhez vészes közel kerültem,

öröm íján feszül a fájdalom nyila.

 

Hómezőn tarka virágtakaróm terül,

zúzmara rózsákat kívánok a nyárba,

s hogy a fény keringjen a bogár körül..

Jóvátehetetlen,... a tenger ítél halálra.   

 

Sínbe rakott szívvel járkálok a parton,

csillag-harsonáját fújja rám a hajnal,

hiány-bilétád csüng a hátizsákomon,

hordom időzített bombám magammal;  

 

ledobnám terhem, vigye, nyelje a tenger,

süllyessze mélybe, hol a zár majd kiold,

csak tenger-kék morajlás zúg a csendben,              ,

bogár körül kering fényesen,.. akár a hold.  


https://www.youtube.com/watch?v=Ai578_rqk9w