Re-kreáció

 

 

 Nini! :)

 

Nicsak, ott szalad ni!

Egy aprócska zokni,

 

már megtanult járni,

csöpp lábon maradni,

 

fut a kicsi Panni,

ebédre lesz tócsni,

 

meg fogja kóstolni

s futtában bekapni,

 

de nem fog aggódni,

ha lemarad a zokni,

 

meg kell tapasztalni:

 de jó mezítláb lenni! 

 

 

 

Az  esély

 

A Teremtő haragja az emberre lesújtott,

de Noé akkor kapott még egy esélyt,

minden csak rajta, meg a bárkán múlott.

 

A menekülés egyetlen útja volt kijelölve

s a bárkaépítéssel is eleget vesződött,

de elindult, s hitte: ez nem lehet a veszte!

 

Ember és állat a pusztító vízözönt túlélte;

az életszeretet az úton mindent legyőzött,

és sok-ezer évig úgy volt, hogy megérte…

 

Azt mondják, hiteltelen a bibliai történet,

ám a történelem olykor ismétli önmagát:

milliók menekülnének, vagy csak maradni félnek..

 

mert újra vészesen recseg a világ eresztéke,

persze hol van már Noé? És hol van a Bárka?

Mi lesz a vége..? S honnan lesz, ha lesz is segítsége..?

 

Az ember, amikor pusztít, ugyan mire számít?

Már hallani, ahogy roppan Isten gerendája,

de ki ad még egy esélyt? Egy utolsó utánit??

 

 

 megadott szavak: menekülés, hiteltelen, életszeretet, roppan  

 

 

’Kincs, ami nincs’…

 

"Amíg csupán lopjuk magunknak egymást",

amíg a cseresznye-ízű nyárnak

tiltott édeséért járunk az éjszakába,

hol a belőlünk szférákba áradó zenét

a mohó Hold sápadt sugárzása nyeli el

s szívünk nem nyithatja meg börtönét,

addig nem lelünk az ég rejtett aranyára,

.. de kincs engem már rég nem érdekel,

csak téged akarlak a magam kárhozatára

s bármit megadnék, mert tudom fizetni kell    

mindenért, a titkoknak is megvan a földi ára:

"Karomba kaplak s mégsem érlek el."

 

 

(idézetben : Baranyi Ferenc - Staccato c. versének első és utolsó sora )  -   / fórumos játékra írt sorok /

 

 

Lenghet-ringhat…

 

Június elsuhan, forró leheletét

érzem, amint mellettem elrohan,

de nem áll meg, nem szusszan,

hiába kérem, - csak röhög rajtam

és itt hagyja pofátlan, ápolatlan,

megszaggatott állapotban

a viharok utáni kertet...,

de a tépett lombok közül,

tudom, amit eddig elrejtett

megmutatja, újra kizöldül a nyár,

az őszi ingerküszöb még messze jár.

 

Júliusban is lesz lázas péntek,

forró szombat, hűs vasárnap,

mikor velük együtt pihenhet,

hintaágyban lenghet-ringhat az álom,

s nekem sem kell felhő-lépcsőt járnom,

érzem, lesz majd pár ritka pillanat,

ami megint elszáll, de a hintán

ott felejti a legszebb titkokat…

 

Alma-sors

 

Egy almának már mindegy,

hogy erős karmú héja,

vagy csak apró kukac,

mi galádul megzabálja

s így lőn rettenetes halála…

 

Bezzeg fénykorában a fán

hivalkodón piroslott a héja,

alatta nedveit a nap nem szívta,

mígnem jött egy fránya, éhes héja

s csőrével a fáról lekoppintotta,

 

ám egy ragadozó nem hámoz almát,

csak belevájta jó mélyen a karmát,

s a húst belőle legott megkaparintotta...

Ó, szegény alma! Mily’ rút lett a sorsa,

de így teljesedett be az alma-karma…