Re-kreáció

Hold-kór-kép

 

„Neonok közt feljött a hold”

földre fordított tenyér,

simítása kába arcomhoz ér

s kíséri pár kacér kobold.

 

Utcalámpák riadt sápadásai

beájulnak a fénytelen szobába,

szerelmek tántorgó, részeg árnyai

falnak megint belőlem vacsorára.

 

Aztán fölhánynak jóllakottan,

de bulémiás a göncölszekér,

s az éj viaszvásznas asztalán

nem marad más csak a Hold,

„ez az égi zsíroskenyér”

( idézet: Ladányi Mihály: Hold. c verséből)

 

 

 

 

Ajándék 

 

„Építsd föl minden éjszaka”

parányi sejtek lélegző nappiramisát,

de bánatok halálos habarcsát felejtsd el,

vágyak sóhaj-ablakain át nézz az égre,

ismerős csillagok fénylő mosolyát

ne küldd vissza a sötétségbe,

végre illeszd rá magunkra,

mielőtt összeomolna lelkünk otthona.

 

Építsd föl hajnali fényderengésből

álmaink háborítatlan zöld szigetét,

őrizd, ahol a szerelem partot ért,

hisz tudod már, létezik a földi éden:

szent rejteke szívnek és szónak,

s ha valóságunk onnan mégis visszatér,

ajándékul mindenét ott hagyja már

„velünk a fönnvalónak”.

 

 

/idézetben: Kányádi Sándor: Felemás őszi ének c. versének kezdő és záró sorai/

 

 

Ördög szántása   

 

Ördög szántása lett ez a föld,

sanda szándékok magvetése kel,

mérgezett sávokban senyved a zöld,

halálszag liheg s kéjjel élvez el,

 

éjjel bántó, kénes bűzt lehel a tájra,

ősfák szálkás törzsét csavarja tövestől,  

sivatag-port habzsol fogatlan szája,

s szétköpi élet-partokon, - sátáni ’kegyből’.

(csavarja, kénes, liheg, sávok, por, sanda, fogatlan, partok, bánt, szálkás -  szavak felhasználásával)  

 

 

Kiskutya-kabátban

 

Sétálni viszik, kiskutya-kabátban

csetlik-botlik, hisz kicsi még, ugra-bugra,

és hiába szimatol az ősz a nyár nyomában,

összetartoznak már,  kutyus és gazdija.

 

Szemem is, mint egy játékos kiskutya

bárhová boldogan követ és bárhol

megtalál, szívem is össze-vissza ugrál,

 most épp októberi fényben viháncol,

 

mert szivárványon táncol az ég mosolya,

álmodó levél ragyog a nap sugarától,

a gondok csak régi, leszakadt gombok,

 s nem is hiányoznak az őszi kiskabátról.

 

 

(szivárvány, gombok, kiskutya, táncol - szavak felhasználásával)

 

 

Őszi szivárvány

 

Az ég legszebb ruhája a szivárvány,

felölti a Nap, benne jókedvűen táncol,

az esőcseppek áttetsző, kis koboldok

s úgy fénylenek mint színes gombok.

 Egy kiskutya ámuldozva lesi,

nem látott ilyen szépet még soha!

 Szagolgatja, jaj, eltűnt a nyár illata,

de vigasztalja érte az őszi látvány,

hisz nyár-szag helyett itt maradt neki ma

az égen egy párás, őszi szivárvány.   

 

 

 

 

Bankok

 

Néhány adott szót egy fura földi szóbank

néha nekem is átutal és ez arra utal,

hogy nincs elég saját tőke, ám túl magas

a kölcsön vett szavak napi törlesztője…

(mert össze kéne hozni egy pár sort belőle)

 

Őszi égen a Nap, mint egy arany prizma

elvakít, látom csillog az ősi karizma

a sugarán, bezzeg neki nem kell más fénye,

elég a sajátja is, csupa tűzragyogás a léte,

 

nincs semmi hamuja, sem mellé-sütő kamuja,

de egy kósza felhőátvonulás azért belefér...

Az égi bankban mindig csak csillag a valuta,

esti rutin, amint beváltja az ég ura… a semmiér’.

 

(átutal, felhőátvonulás, prizma, rutin – "kihívás..."  fórumban  megadott szavak felhasználásával)