Vakrepülés

Rozella•  2018. október 14. 12:10


Vakrepülés  

 

Sötét az éj, már nem látni semmit,

csak egy messziről jött csillag

zuhan a föld felé fénysebességgel,

szinte vakító fénnyel, mégis vakon

hisz nem ismer itt senkit,

nem várja más, csak az éjjel.

 

Az emberek mélyen alszanak,

de álmaikban még hisznek vakon,

behunyt szemmel egy csillagot látnak

átsuhanni a bezárt ablakon…

Fényt hozott és reményt,

ott hagyta önzetlen nekik, 

reggel kábán ébrednek és nem értik,

hová tűnhetett?  és csodálkoznak nagyon

egy furcsa álmon, s egy elsuhanó csillagon.

 



(megadott címmel írt vers )




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2018. október 20. 11:28

@skary: vagy sehogy :)

Rozella2018. október 20. 11:28

@merleg66: ki tudja?talán egy pillanat tört része lesz az EGÉSZ... köszönöm!

skary2018. október 15. 06:46

az embörök vagy mélyen vagy magasan aaszanak..vagy a földszinten :)

merleg662018. október 14. 21:39

...s ha becsapódik majd...egyszer...másnap már az ember nem csodálkozik...nem lesz min... remek a versed, gratulálok.