Téli-kert + Dermesztő éj után

Téli-kert

 

Bágyatag napfényben

elcsitul lassan november,

ködrózsák téli-kertjében

didereg a vén december.

 

Dermesztő, hideg éj után

egy álmos fenyő felébred,

törzsén szép, zöld borostyán

virul, vígan odaint a télnek,

 

átöleli féltőn a fenyőfát,

megvédi a zord fagyoktól,

s az békén alszik tovább,

nem fél a rideg napoktól...

álmodik fehér hóangyalokról...

 

( bágyatag, dermesztő, didereg, virul, véd, csitul, zöld, alszik, rideg, éj -  megadott szavakkal)

 

Dermesztő éj után

 

Bágyatagon bámul az éjszakába

egy didergő, zöld kandeláber,

dermesztő égi magányába zárva

alszik  a Hold is, de álma éber.

 

Ében tavában felhőrózsák virulnak,

s míg megkerül néhány csillag-bóját,

kacér, fényes kacagások elcsitulnak,

s helyükbe rideg, földi valóság takaróját

 

húzza homlokára az Éj, s aztán mára

már csak csendet ölel magára, ami megvédi

majd hajnalig, mint pehely-puha párna,

míg pihéit a Nap, újra fénycafatokra tépi.