Nem kell értened

     

Nem kell értened                                         

 

Alkony-lila köd, párák, párnák alatt

két csönd közé szorul a lélegzetem,

nem árulhatja el az a pillanat,

de itt marad velem, fogja a kezem,

 

ismerlek - mondja-, tudom ki volt apád,

anyád, ősöd, istened; tudom zeném

minden hangját ismered,  színe-javát

átrezegteted  tér-időn, s ez erény.

 

Ellobban percéletű pár évtized,

lángszirmú pipacsban nyári rét virít,

nézd a horizont új nap alá bukott..,

 

nem kell értened, már elég ha hiszed.

Szerelmet, vágyat az égbolt nem csitít,

a csend, a szív, a láz.. e léten túljutott.

05.07.

 / szonett fórum,  megadott rímekkel /