Metamorfózis

Rozella•  2021. június 15. 17:50  •  olvasva: 142


Metamorfózis

 

Már sohasem alszik a város,

de fényszennyezett szűk résein

átleng csend-hinták álma,

csiszolatlan emlékeinket

csillagkarok köd-spirálja

gyémántokká öleli,

távoli széppé varázsolva.

 

Idegen világok gyűrűjében

angyalok vigyáznak

fázósan bújó álmainkra,

betakargatják fehér szárnyaikkal

tudván, mi rosszkor ébredünk,

s mindig egy másik valóságra…

 

Talán csak ennyi az életünk,

azt hisszük önmagunk maradunk,

közben végleg másokká leszünk,

- talán örökké alvók vagyunk…

 

(fórumban megadott szavak : gyűrűje, mások, emlékeink, angyal, rosszkor, város, maradunk, spirálja, fázós, réseken)

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2021. június 17. 21:27

@csillogo: rögös az itt a földön is, de időnként egyengetődik szerencsére, köszönöm, szép estét Marikám! :)

@negyvenkilenc: igen, én is pont így gondolom, köszönöm!

@Törölt tag: köszönöm Marika, Neked is kellemes, szép estét!

@skary: ha más állítaná határozottan ugyanezt, biztos cáfolnád:) Főleg egy balatoni nap után :)

csillogo2021. június 17. 13:23

Amiben biztosak lehetünk, az a változás.
Rögös az út a csillagokig....
💜

negyvenkilenc2021. június 16. 05:25

Idegen vilagok gyűrűjében, e végtelen ébrenlét és örökös alvás idején, álmaink talán valahol összeérnek.
Nagyon szép vers!

Törölt tag2021. június 15. 19:17

Törölt hozzászólás.

skary2021. június 15. 18:56

főleg, hogy nem is élünk :)