Köszönőviszonyok

Köszönőviszonyok

 

Lassan elfolyik az idő patakja,

ne kotortasd medrét, már nem ér annyit.

Nyiss egy új szívet, az ész majd belakja,

s bankszámlád a világra ablakot nyit.

 

Analfabéta csendek elszegődnek

szolgának szóurakhoz, s ha idill is,

illúzió ez is... Nincs más előtted,

csak ugar, kapával kompatibilis.

 

Megeshet mégis, hogy kezed epedve

más után nyúlna, hisz úgy vonz a bája,

ám kijózanít a való, hogy belásd:

 

a köszönőviszonyok már rekedtre

ordítják a nincset. A jog hibája,

ha csak a betűt látja, és senki mást.

(játékban megadott sorvégi szavakkal: 

 /patakja, annyit, lakja, ablakot nyit/

/szegődnek, idill is, előtted, kompatibilis/

/epedve, bája, belásd/

/rekedtre, hibája, senki mást/  )

                       

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

egy másik variáció:

A folyó öröme

Megkerült elkóricált kis patakja,

miért is sírdogált miatta annyit?

A vén folyót már nem a bánat lakja,

világgá engedte, nap-ablakot nyit,

 

kis fényszőrmókok szívéhez szegődnek,

mosolyog a part, - lehetne idill is -,

titkok kapuja áll nyitva előtted:

május szerelemmel kompatibilis.

 

Csókra csücsörít a szél is epedve,

kábítja táncoló hullámok bája,

a kék égre vetíti, csak hogy belásd...

 

Kiabálj, énekeld magad rekedtre,

nem baj, ha hamis (a folyó hibája..),

úgy örül neked, nem várt ma senki mást.