Készre szerelve + Ismétlések...

 

Készre szerelve 

Nekünk kontárok építenek házakat,

összeszerelt lelkeknek úgy is jó,

lábakon,kezeken élő-lánc, szájakon csendlakat,

sok biorobot sok selejtet is termel, ó,

hol van a munka öröme a szabad akarat?

Ha volna is, az elérhetőség csak virtuális,

az alkotás végleg Istené, az ember csak rivális…

Fura szakma az operátor, lélektelen,

a szalag fut, nem vár se jót, se rosszat,

a mozdulat mindig ugyanaz naphosszat,

a termék hamar kész, a kontrollon  átmehet

gyorsan kész a ház, s az ember…

benne csak átmenet.

 

( elérhetőség, átmenet, szakma, termel - A fórumban Pera által adott szavakkal)

 

 

Ismétlések…

 

Írnék még néhány közhelyet,

tudom, az elérhetőség adott,

nézd, úgyis minden csak átmenet:

a ma, a holnap, s a tegnapok…

A sírkőfaragás pl. átmeneti szakma,

ami az életből a halálba elkísér,

aztán visszatér gyorsan az innenső partra,

készíteni egy másikat,

vagy egy ugyanolyat, - egy kicsivel többér’...

 

A szobrászat  művészet, evilági hivatás.

Kőből, fából, fémből, akár üvegből is,

és nincsen két egyforma alkotás,

na de szóból faragni...? Az valami más.

A vers, az vers. Minden sora szagra,

ízre, látszatra, - enyém, akár az élet maga,

vagy mint egy élethosszig tartó iskola,

bár nem tudom, miért is járok oda... 

 

A versgyár veszteséges nagyüzem,

csak megismételt szavakat termel,

mint a „hit, remény, szeretet...”

és senki nem érti (az értelem is csak átmenet),

miért kellenek mégis a versbe,

minek is foglalják ott a helyet,

hisz csak ismétlések, régi hatalmas közhelyek…