Kertmesék - 6. Hajnali jelenés

Kertmesék - 6.

 

Hajnali jelenés

 

Bíbor csend szitál a tájra alkonyi égről,

opálkék cseppjeiben a Hold fénye fürdik.

Éjjel tiszta ezüstté mossa a Tejút porát,

csillagösvényén egy alak fel-feltűnik.

 

Hétköznapokon úgy suhan a horizonton,

mintha ünnep selyemuszályán szállna

álmok fehér virágait szórva, s pilleszárnyakon

lebegő felhőn  más világról meditálna.

 

Senkinek nem mutathatja igazi arcát,

a szilvafák mögé rejti fényességét..

Kertzugokból kikukkant egy angyal,

s mosolyában hozza a hajnali békét.

 

 

(fényesség, arcát, hétköznap, angyal, szilvafák, táj, feltűnik, mossa, porát, mosolya -  adott szavak felhasználásával)