Re-kreáció

 

 

…hogy jobb kedvetek legyen :)

 

 

Állati tavaszi bezsongó  /átirat/

( avagy állati jó játék a Zélet … :) )

 

A hal szeme tátog,

az ürge kiátkoz,

a lyukba benyomta, de újra kijárt,

tengve, epedve

kidobban a medve

s egy hűs aloét a mézbe bemárt.

 

Égi vadászat

jó híre várat,

léha kupacban a lé kicsorog.

Rendre merengne

lágyszivű lepke,

víg vizikrampuszok taktikusok.

 

Selypít a marha,

már kivakarta,

bár ha virágját rontja, barom.

Fut, bal a lábam

a réti hupában,

s szökken a szó a szikes szakaszon.

 

Hasra tapadva

nyalja kacagva,

a gyomra korogva csendbe lehet.

Penget dalolva,

Zenget csaholva,

csenget a csönd, ugye csöng a füled?

 

************************************************

és az eredeti :

 

Áprily Lajos : Március

 

A nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

 

Régi, kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok

 

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

 

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?

 

 

 

 

 

Zenekari árok

 

Fut a darab újra, gördülékenyen, 

afféle kegyes jutalomjáték, 

 búcsúelőadás,  már minden a sínen…,

 

pár perc még hátra van, mielőtt véget ér

és a szokásos, vidám finálé után

virágcsokor száll, tombol a nézőtér.

 

A bonviván sok szerepet játszott már, 

de reszkető hangja nem a régi, 

szédülten áll az emlékek színpadán,

 

könnye csillan, míg harsog a playback

s a gépzene most nagy segítség, 

a közönség észre sem veszi az egészet,

 

csak ő látja remegve, amint üresen tátog, 

… élete legszebb virágait elnyelte rég 

az a mély, sötét zenekari árok.

 

 

/megadott címre írt…/

 

 

A költői példa

 

„Földiekkel játszó égi tünemény,

Istenségnek látszó csalfa, vak Remény!”

 

Írta egy bús poéta, ki egykor úgy szenvedett,

Bár akkor is kikelet volt s kacagtak a fellegek,

Ám szíve búcsút intett a mézajkú szerelemnek,

Teste csak a földbe vágyott, lelke meggyötört lett,

 

Mert nem illett a kulcs, mi a boldogság-zárat

Mihály élet-otthonában kinyithatta volna,

Lám, akkor is más volt már a való és a látszat…

Elhagyta őt a bájos Lilla, a legdrágább múzsa,

 

Kihez ő tán bölcsőtől a sírig hű lehetett volna…

Ám a sors mást akart, s így írt pár remek verset,

Tanulságul hagyta mind a késő költő utódokra,

Hisz ily szenvedés hogy is érné ma a poéta lelket?!

 

Hej, jó Vitéz, de látod, mégis hiába járt a szád,

S dübörgött a szíved, mint egy ágyúnaszád,

Poézisod, régi vígságod hirtelen köddé vált,

… Hát ki olvas ma Csokonait? S ki érti miért kiált :

 

Ti költők! Sorsomról ma is példát vegyetek!

S ha csalódás érne, csakis engem idézzetek:

„Bájoló lágy trillák!Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!” :)

 

 

(A fórumban Zsuzsa által adott szavak:  tünemény, szád, kacag, kikelet, bölcső, sír, méz, kulcs, zár, szív)

 Zsuzsám, ha mégegyszer ilyen szavakat adsz... beküldöm három irodalmi újságnak :)) + a Kalákába... :))) 

 

 

 

Sirály

 

A parton hullámok arany gyűrűit

árverezi el éppen a nap,

nézem a tengert, hallgatom

szárnyaló zenéjét a csendben,

míg sirály-lelkem köröz fölöttem,

majd lassan, óvatosan kezemre száll…

Megfürdik a folyékony fényben,

fáradt, hűséges, hófehér madár…

Szemében ősi nyugalom honol,

talán egy másik ég másik kékjében

lubickol már… Örökre szabadon.

(megadott szavak: nap, arany ,kezem, nézem, tenger, lubickol, csend, honol, sirály, lelkem.)

 

 

( adott feladat: A A B B rímképlet; 10-11 szótagszám; megadott szavak: csók, rózsa, fázom, szerelem, testem,lelked,vállam,szád,hajad,melegség.)

 

 

 

Ahogy a rózsák

 

Hűvös a húsvéti kora reggel,

melegség nélküli. A lelkeddel,

a száddal nem ér össze a vállam,

nem jéghideg vízre, csókra vágytam.

 

Testemre rátetoválom a napot,

hajadban láttam rég, amint ragyog,

de most reszket bennem a szerelem

és fázom, ahogy a rózsák a kertben.