Re-kreáció

 

 

B-ámulat

 

Új tavasz zsong, fény bolyong,

selyem fűszoknyába felöltözik,

váratlan ezernyi levél érkezik,

nevetgélnek, egyik se szorong.

 

Tudtam, hogy szép titok lehet még

a május, időben megszüli a csodát,

de nem tudom tükör-e, vagy fénykép,

bámulom, mint megfejtett hieroglifát.

 

(  megadott szavak: fénykép, tükör, tudtam, idő, csoda, szül, zsong, bolyong, hieroglifák, felöltözik)

 

A szerelem hieroglifái

 

Tudtam, hogy eljön majd a perc,

mikor nem akarom már megfejteni

a csodát, mit rég gúlába rakott az idő,

s úgy védi meg, ahogy illesztett kő

ódon piramisok ősi, nagy titkait.

 

Nem tudja semmi lerombolni,

de minek is kéne most már kutatni,

festett köveken a málló üzeneteket,

mik megőrzik magukban a csendet

s nem kopnak, mint papírok színei,

 

hisz torzító tükör a látható fénykép,

csak régi, zsongó pillanat-lenyomat ,

már nem szüli meg újra a múltat,

talán nem is volt valóságos kép,

csak illúzió, vagy álom-kábulat…

 

Mégsem dőlt össze, még most is

egymáshoz simulva állnak a falak,

miért kéne új ruhába felöltöztetni

emlékeinket, míg itt bolyonganak

szemünkben a szerelem hieroglifái?

 

 

Az ötödik madár

 

Már az ötödik madár repül,

neon-zöld ágat keres rendületlenül.

Feje felett felhők maszatolnak

kéket az égi kifestőkönyvbe,

míg apró madártollak földre hullnak,

de nincs idő most még a pihenőre.

Talán valamikor holnap,

majd lent a nagy fenyők tövében

az orgonákon tényleg megpihen

szép, vasárnapi, csengő hangot visel,

kiszínezi vele az örökzöld ágakat, aztán

rásimul lazán, mint egy tarka kardigán.

 

(választott szavak:”kék, kifestő, madár, most, kardigán, föld, visel, fenyők, lent, felhő, tényleg, neon-zöld, nagy, ág")

 

 

 

 

Új nap ébred…

 

Terrakotta cserépben bódít a májusi tavasz,

tárolja, magába gyűjti az orgonaillatokat,

fehéreket, lilákat s köztük telt virágú szavak

világítanak, mint színpompás broméliák.

Nem gondolok most a pusztulásra,

kimosott, kopott ruhában szárad a bánat.

Ma új nap ébred falra hányt zászlók sorára

és pihés, zöld remény száll öregemberek

felszántott homlokára, … tán jó a köszvényre,

a cserépnyi föld és virágillat… legalább nem árthat…

 

 

( pusztul, ébred, kopott, színpompa, szárad, pihe, sor, világít, fal, köszvény)

 

( mièrt, hidd, talán, május, csicsereg, mámor, bús, zöld, olvad, tanít )

 

Mesék éjszakája

 

Jáde-zöld aromafürdő,

bódító, bíbor illatgyertya,

táncoló, bohém kis fények,

pár szétszórt virágszirom,

mi szivem kezedbe simítja

s minden bús árnyék semmivé lesz.

Hidd el, most csak ennyi kell,

csak ölelj, ízeim érezd,

kóstolj, szeretni taníts,

ma úgy zárj magadba,

mint hűs esőt forró felhő,

s ahogy csicsergő madarat

rejt buja, tavaszi erdő.

Május csókját szádról lopom,

mámoros, gyönyörű éjszaka

érezni akarom, nem álmodom,

talán valóra válik egy őrült ígéret,

felkavar, mint mesés megérkezések

s szédülten olvadok karjaidba,

ma hinni akarok ezeregy mesének,

hogy miért,  most ne kérdezz,

minden választ bennem keress,

csak szeress, csak érezz...

 

 

 

 

(adott szavak /fórum/: miért, hidd, talán, május, csicsereg, mámor, bús, zöld, olvad, tanít)

 

Miért ne ?

 

Miért ne írhatnék,

nem várhatok májusig,

 talán a sírhatnék

addigra magától elmúlik.

 

Miért ne hallgathatnám,

ahogy vígan csicsereg,

beolvad a friss levélzöldbe

a mámoros madársereg.

 

Miért tanít még bízni,

mikor élni sem tudok?

Hidd el, búsan is megírnám

mi a titok,

... de nem tudják, csak a májusok.

 

***

 

Színes világ

 

Mámorfüstöt pöfékel a tavasz,

májust igérve élni tanít,

 csicsergő, hangos intermezzo

köti most így és éppen itt

a télhez a nyarat,

de miért is szakítaná el

a hófehértől, napsárgától

a rezedazöld árnyalatokat?

Megmutatja, hogy elhidd neki,

végül minden mindennel összeolvad,

bús feketék és borbolya-bíborok

talán arannyá színeződnek holnap…