Re-kreáció

A leghűbb szerető   

Pár csepp bor a pohár alján,

mellette megrágcsált szavak

merengnek pár morzsán,

de a tegnap este mámora,

mint a furmint zamata

elillant és vele minden

hirtelen hő is elszállt innen..,

Ne szólj már semmit,

csak olaj lenne a tűzre,

fáj hogy csallak, kóstollak,

mint egy pazar óbort megint,

aztán a másnap újra beint,

mert mindig csak a lepedő,

a szív nem cserélhető.

Újra idegen lesz az ágy,

és ha nem is érthető,

az átkozott honvágy

lett a leghűbb szerető…

(olaj, hő, furmint, honvágy - szavak felhasználásával)

Trombus

„Fölötted egy almafa ága”,

mint az ősz lassú hintája leng,

míg érett gyümölcsét ringatja, altatja,

illatos, fehér virágáról mereng,

de álmait már színes levéllel takarja,

félti, mert ágára hirtelen rádermed a csend...

Összetört porcelánfények sebzik fel a fákat,

ereikbe menthetetlen belealvad a nyár,

s hajnalra minden emlék avarba hull,

nem mozdul semerre már, csak a bánat

kígyója fonódik lassan az éj derekára,

szorítása fáj, harapása egy éles pillanat,

ami zsibbadó kómába altat, és már minden hiába,   

csak a méla „hold bámul a béna világra”…

(idézetben : Radnóti Miklós: Gondolsz-e rám c. versének első és utolsó sora)

EGYség

A világra kinyíló virág volt,

egy gyermekded álom,

dédelgetett örökké-valóság bennem;

Talán egy őrangyal fölöttem

lengő fényfonálon,

vagy élni és halni segítő szellem,

aki megakadályoz, megment

a szétesés rémétől, elhárítja ami rettent, 

egyben tartja végül a világom,

ahogyan a gyökér-szár-levél-virág

együtt alkot csak élő egészet,

egymásba múló enyészet lesz a nincs,

-mint engedő és megszorító bilincs-,

születésben-halálban EGY végzet,

mint Te meg Én és a Szerelem…

Egység. Széttéphetetlen.

( megszorító, széttéphetetlen, gyermekded, megakadályoz -   szavak felhasználásával)

„ A szavak arra valók, hogy elrejtsék gondolatainkat.”

 Gabriel Malagrida (1689-1761) olasz származású jezsuita misszionárius.

/ forrás :idézetkereso.hu/

Talán igaza volt, a szavak arra IS valók, meg talán arra is, hogy felszínre hozzák, amit a gondolatainkból meg lehet osztani másokkal. Szóval, :) akkor minek is higgyünk? A szavaknak vagy az érzéseinknek? Szerintem minden író, költő, versfaragó, stb…arra törekszik, hogy ezt a kettőt valahogy szinkronba hozza…

(fénylő, igaz, botlik,csatorna, pelyhes, slampos, fordul, hiányol, vásott, part -  szavak felhasználásával írt variációk) 

 I.

Napi rituálék

Az ALKONY slamposan elvonul, 

sértődötten, vörös slafrokot húzva

egy csatornába botlik, sarkon fordul

hirtelen, ám helyébe máris a vásott fogú

EST tolakszik,

hiányolja megint a fénylő NAPot;

Igaz, legutóbb is valami

rondát mondott amikor találkoztak

félúton, hisz egymást el nem viselik,

ha egyik jön, a másik már megy is…

Harcuk mindennapos, de a nevető harmadik,

a pelyhes arcú HAJNAL jól szórakozik,

mert ő se nem világos, se nem sötét,

önbizalommal tekintget szerteszét,

a két rivális nem ellenfél neki,

s így a Reményt magának mindig megnyeri.

Titkait egyedül a Vén Folyó ismeri,

ám bölcsen hallgat a Víz és a Part,

mert bármit látott is, mindent magába' tart…

II. 

Változó kor 

Andalogtunk a parton, 

még fénylő, fitt volt a nyár 

és nekem úgy imponált 

az a kis pelyhes szakáll.

Most lomhán télbe forduló 

az ősz, csak foltos, slampos szoknya, 

csetlik-botlik kátyúkban a szó, 

már hozzá vagyok szokva.

Este, ha nem nézem, 

hiányol talán egy csatorna, 

elvásott álom-képeit elhiszem

naivan, mintha igaz volna.

III.

Nem szólhatok…

Nem szólhatok vissza, és le sem írhatom.

Minek, bár igaz volna minden szavam,

egy szennycsatorna épp a jövőről hablatyol,

de árva szó nincs arról, a jelen mit hiányol.

Botlik a nyelv, elvásott igék csikorognak,

slampos, nagy hazugságok pelyhes kis bűbájai

keresztbe fordult, totálkáros képet mutatnak

a hátam közepének, vagy tán a nagy halaknak...

Tuti valóság-show zajlik a fénylő sötétben,

mert a műmájer cirkusz nagyon kell a népnek,

az ’istenadta’ beetetett kis-halként tátog éppen

’arany mezők, ezüst folyók’ parttalan medrében…

Durrdefekt  

Hol máshol, mint itt a sztrádán,

ahol pont nincs leállósáv, se semmi,

csak egy vészvillogó pislog, - várván

a kerékcserére -, de kéne neki még valaki,

aki meg tudja azonnal oldani

ha durrdefektet kap váratlan az élet,

mert kéne hogy legyen még egy

pótkereke a mókuskeréknek…

( fórumban megadott címre  )