Re-kreáció

Enter

 

Előttem a laptopom, az íróasztalon

lírai bédekker lapjai, - egy titkos utazás

fontos kellékei, már minden egy helyen…

Csak még egyszer legyen az a varázs

álomutakon, hol képzeletben veled utazom.

Bakancslistához kell a kísérő kalauz,

hát gyere, mosolyogj és ne törődj vele,

ha ősz már a halánték, ha ritkul a bajusz…

 

Ahogy a gömböt pörgetem, a föld

-érzem- máris úgy forog el velem,

mint egy irodaszék, ha elképzelem,

amint dizájnos, rendszám nélküli

saját repülőszőnyegen szállunk,

könnyedén lebegve ég és föld között,

és útközben ahol csak akarunk -bárhol,

ha szépet látunk, - megállunk…

 

Veled vágyom látni a világot, a tengert,

várni a karácsonyt… és szeretni decembert…

Indulnék is, talán már ma..? De amíg én hezitálok,

a billentyűzet döntött: álmodhatok. Nyomok egy entert.

 

(kalauz, irodaszék, rendszám, billentyűzet  -  fórumban megadott szavak felhasználásával)

 

 

 Valahonnan valahová

 

 

Valahonnan elindul épp a szívem,

de tőled el sem köszönt.. Mint a nap,

olyan csendben tűnik el, tél-köríven,

sűrű pihék közt dobogva, új erőre kap.

 

Valahová indul most a szívem,

talán csak karácsony felé menetel

erdők hószőnyegén, hol jégvirág várja,

s gyémántfehér fény terül a világra...

 

Felhőpárnákon most szépet álmodik

csillagszőttes, puha takaró alatt,

álmában hozzád újra megérkezik,

s hópehelyként a tenyeredbe olvad.

 

 

(fórum játékból, a  köszönt, takaró, pihe, puha, sűrű, nap, világ, erdő, gyémánt - szavak felhasználásával)

 

 

 

 

 

Rámenős asszonyka

 

Úgy látom Édesem,

hogy lelankadt a.. kedved..

Ó, de kár, pedig az imént  

még a kedvem kerested!

 

Tán dermesztő lett az éj?

Vagy a paplan túl hideg?

Na ne didergj, bújj hozzám,

ne légy már olyan rideg!

 

Tekinteted révült, riadt,

sőt, egy kissé bávatag,

de meglátod, hogy a szám

ma nem lesz bágyatag!

 

Nézd „még nyílnak a völgyben”

lent a csábos, őszi virágok,

s míg szerelem virul a zöldben

füledbe súgom, én mire vágyok..

 

Csupa titok ez az éjszaka,

dehogy alszik, nem csitul a szenvedély!

Psszt! Te csak lazíts..! Szól a szív szava,

de ma nem véd meg tőlem... ne félj!   :)

 

 

( bágyatag, dermesztő, didereg, virul, véd, csitul, zöld, alszik, rideg, éj – megadott szavakkal )

/ na ilyet se írtam még…:)  de a játék kedvéért mit meg nem tesz az ember... .:) /

Téli-kert

 

Bágyatag napfényben

elcsitul lassan november,

ködrózsák téli-kertjében

didereg a vén december.

 

Dermesztő, hideg éj után

egy álmos fenyő felébred,

törzsén szép, zöld borostyán

virul, vígan odaint a télnek,

 

átöleli féltőn a fenyőfát,

megvédi a zord fagyoktól,

s az békén alszik tovább,

nem fél a rideg napoktól...

álmodik fehér hóangyalokról...

 

( bágyatag, dermesztő, didereg, virul, véd, csitul, zöld, alszik, rideg, éj -  megadott szavakkal)

 

Dermesztő éj után

 

Bágyatagon bámul az éjszakába

egy didergő, zöld kandeláber,

dermesztő égi magányába zárva

alszik  a Hold is, de álma éber.

 

Ében tavában felhőrózsák virulnak,

s míg megkerül néhány csillag-bóját,

kacér, fényes kacagások elcsitulnak,

s helyükbe rideg, földi valóság takaróját

 

húzza homlokára az Éj, s aztán mára

már csak csendet ölel magára, ami megvédi

majd hajnalig, mint pehely-puha párna,

míg pihéit a Nap, újra fénycafatokra tépi. 

 

Holdfényes, náthás, vadludas…

 

/ Pflugerfefinek ajánlom szeretettel…:)  /

 

Kerülget valami (ahogy a macskát a kása),

de tán csak egy felhőn átvonuló nátha mása,

könnyelmű, túlélő fajta vírus, ami nem kelt

ősszel a költöző madarakkal szárnyra,

hogy mást és máshol fertőzzön, - ne engem.

 

Most épp arra készül, hogy nálam tetőzzön,

ámde elfújja messze a novemberi szél,

én nem is tudom, naivan mit remél,

hiú álma csak  a ’majd hátha itt marad’

s bennem otthonra lelve zord telet is túlél,

 

de csipke-borsmenta-zsálya-citrom akad

mindig, és titkos keverékük már jól bevált,

nekem még 1 korty mézespálinka sem árt,

a többit lenyelem este multi-tablettában,

vagy kiírom magamból egy holdfényes versben,

 

reggelre kialszom az egészet, el is felejtem,

mint vadludak a nyarat, ha őszi égre írják a Vét...

Na lám, nekik ehhez nem is kell lúdtalpbetét,

hisz anélkül is szállnak, megóvja őket az ég…

Nem érek rá én se betegnek lenni, - mert ha jól sejtem,

 

olyankor nem tudnék se át, se bét, se vét írni,

csak nyomnám az ágyat és fájna a lelkem,

nem tudnék még lúdtalpakon sem gyalogolni,

pláne nem mernék a magasba repülni,

és akkor végképp leírna engem a versem,

.... és nem vigasztalna egy lúdtalpbetét...  :)