Re-kreáció

Elhozom ebbe a blogba néhány régebbi átiratomat, parafrázisokat, stb. ( mert ugye mások remekein mindig könnyebb rontani, mint a magunk irományain javítani..:) Ha valamennyire is sikerültek, az nem az én érdemem, hanem mindig az eredeti versé.

 

Zakkant ének

 

Bohócnak néz, hát az leszek néki!

Furcsán bámul rám, s még meg is kérdi,

különc lennék? Legyen az ő gondja,

szemében leszek a világ bolondja.

 

Enyémben láthat fényt, avagy árnyat,

karom helyére képzelhet szárnyat,

arcomra pingálhat holdat, napot,

s láthat ördögnek, bár ember vagyok.

 

Lehetnék tündér, okos kis manó,

kire életet bízni volna jó,

ha mégis úgy érzed nem érdemes,

a döntés a tiéd, neked végzetes.

 

Ha bízol bennem, bátran jöjj velem,

halld meg magadban zakkant énekem.

Ha sólyomnak látsz, elrepítelek,

ám ha vadásznak, elveszejtelek.

 

Nézz a szemembe, semmit sem tagad,

te vagy ott láthatod, saját magad!

*******************************************************************************

és az eredeti:

Weöres Sándor

 

Ki minek gondol, az vagyok annak...

 

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.