Re-kreáció

 

Melankólia ellen  :)

 

 Volt egy úr...

 

Volt egy úr, fönt lakott a Holdon,

magányát megunta egy ponton,

pénze volt temérdek,

nem ismert szemérmet,

vágyakat lopott a Tejúton.

 

Szerelmét úgy hívták, Űr Tünde,

kívánta, mint vizet az ürge,

kinézte arának,

ringását farának

bámulta, de aztán legyűrte

 

félelmét, s megkérte aráját.

Estétől reggelig csókolta

a száját, kereste

bűbáját, s meglelte:

kezében érezve ’faráját’.

 

Volt egy úr, megélt egy lamúron,

Tündéje így szólt rá: „De únom!

Kilőném a Holdra..!”

Szerelmük holtpontra

így jutott a fényes Tejúton.

 

Van egy úr, nagy az ő bánata,

legurít tíz koktélt egymaga,

fölül a Göncölre,

hasonlít rá tökre,

ó szegény, már kiáll a rúdja!





/a versikét  a "Kávéház a Tejúton"  fórumból hoztam át, talán segíthet azoknak, akiket elkapott az őszi melankólia...:) /

Minden rosszban van valami jó…  

 

Mivel ver a sors..? Ezt sosem tudni,

lám, leszakadt a jó öreg faredőny,

mert kipurcant benne a gurtni…

most legalább nem látnak be,

függöny mögé se kell bújni,

ó, ez mindig nagy előny, de

sajnos így nem látok ki én se,

ülhetek naphosszat sötétbe’!

 

Eltűnnek előlem a nyíló távlatok,

persze villanyt azér’ még gyújthatok,

hogy megleljem a behűtött párlatok

valamelyikét, s enyhítsem vele

mérgem, - épp csak egy-egy kicsikét…

Hálistennek' bőven van még mivel,

mert e vacak állapot már két napja tart,

de mégse cserélnék már senkivel…   :)

 

/08.22/

 

(párlatok, senkivel, vacak, gurtni -   "Kihívás..." fórumban adott szavakkal )

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kóstoló  

 

Mikor elindultam, no nem szép hazámból,

csak emide gyalog, át a szomszéd tanyára,

nem gondoltam még, hogy én is nemsokára

fütyülős leszek, mint ama híres barack,

kicsücsörítek egy szólót, lepipálva egy rigót,

ej, nem éltem én eddig át, pálinka-kóstolót.

 

Elsőként jött az alma, oly isteni volt a zamat,

fel se ocsúdtam, már újra töltötték a stampedlimat;

A körte pont úgy kábított, mint drága Vilmosom,

anno ittam minden szavát, /ma a gatyáját mosom/ ;

A szilva lila-köd hamvassága tán belém költözött

ahogy kacéran billegtem Berci, Tódor és Jenő között.

A cseresznye bevallom, célomtól kissé eltántorított,

már épp Bélával kezdtem szemezgetni legott,

de bé neje Marcsa, - (aki bármikor, bárhol elhever),

egy üveggel fejbekólintott: ’Nesze neked eper! ’

 

Se köpni-se nyelni nem tudtam hirtelen,

de mindig tanul az ember, és így már tudom

-  mert azóta kijózanodtam -, hogy a jó pálinkát

 sem kell mindig lenyelni, elég csak ízlelni,

... na de aztán köpni kell…   :)

/ alma, körte, cseresznye, eper -   "Kihívás.."  fórumban adott szavakkal/

 

Gólyáné „kelepelője”   

 

De nagy kelepelhetnékje támadt

ma kendnek!Valakik tán örvendnek,

de nekem ne szürcsöljön itten,

a gólyacsőrrel rágott gittel!

Csücsüljön csak csöndben a fészkén,

maga madáreszű észlény!

Ne kívánjon más patakból lefetyelni,

kelekótyaságában tán elfelejti,

hogy ma sem keljfeljancsijától kap enni?

Azt a terembura-ebugatta madár!

Legyen elég ma már!

Örüljön kend, hogy tud repülni,

mert ha a fészekből puszta véletlen kibukna,

legalább szállhat, s nem lesz kutyafutta!

 

 07.17. 11:00

( kutyafutta, keljfeljancsijától, kelekótyaságában, kelepelhetnékje - Kihívás fórumban megadott szavakkal )

 

A medvekaland

(ahogy egy hiteles szemtanú mesélte…:)

 

„A komám egy lövéssel leterítette,

aszonta’csak ollyan altató izé vót’ benne,

oszt a kullogástól má’ kimerűtt medve

úgy eedőtt tűlle, mind a zsák!

A Jóska meg, amúgy nagy vadász,

osztott-szorzott, most hasznát vette

az örökké útált algebrának,

(mer’világ életibe nagy vót az esze,

beillett vón’ egy okos szamárnak…)

No, de mostan hamarján kiszámóta,

hogy a talpas kábán meddig bírja,

gondóta mutogatja még egy órácskát,

megleshetik a népek fejenkint ötszázér’,

de a maci kevesellte biz’a, mer’magáho’ tért,

oszt jól hátsón is harapta! Jaj, szegény Jóska,

így osztán semmi hasznot nem húzott rajta,

csak futott az istenadta, míg a faluba beért,

tán még meg se haragudott a deficitért …”

 

( kullogástól, lövéssel, algebrának, deficitért - "Kihívás..."  fórumban megadott szavakkal...)

 

Fizetésképtelenség

 

Gazdag vagyok én, minek is tagadjam,

bár nekem nincs gondom Arannyal,

 

Adyval, sem más fejedelemmel, csak igazságos

Mátyás okoz némi csalódást, ez világos,

 

felszívódik gyorsan, ha máshol akad dolga,

az én kincsestáram nála nyerő nem volna,

 

persze megértem, ő egy igazi törökverő,

ki jól odavág annak, aki bajkeverő,

 

ám magamra hagy egy balsejtelemmel:

tán mégsem a pénz, ami boldogít engem,

 

habár akadt valahány rossz napom miatta,

de mindig rájövök, hogy milyen mihaszna…

 

A szívzűr bizony más, az oka valaki más,

ki csak játszik egy szegény nincstelennel,

 

pedig gazdag vagyok, tele szerelemmel,

számlát mégsem fizethetnék e rejtelemmel…

 

Mindenért fizetni kell, - ha tetszik, ha nem-,

még a szív is csődbe jut, ha fizetésképtelen…       

 

 

(Szívzűr, rejtelemmel, valahány, kincsestáram – „Kihívás..” fórumban adott szavak felhasználásával)