Re-kreáció

Labdajáték

A hideget még jól bírom,

ha nem is nagyon szeretem,

de vad szelek megtépáznak

nem kímélik a szívem.

Mint valami könnyű labdát

úgy dobálják ide-oda,

s amikor már ezt is unják,

magasra föl, az égbe rúgják,

de Szent Péter véd: Kapufa!

Rigók flörtje

Uram, ön sajnos nem hozzám való,

füttyentett egyet a büszke feketerigó-

hölgy, és elröppent sietve a másik ágra,

hol epedve várta feketéjét egy sárga...

Örök titok

Virágok csokorba szedve,

Arcokon édes mosoly,

Lamúrok parfümbe rejtve,

Ez olyan viccsesen komoly.

Náthás puszik, könnyes kacaj,

Tavaszi szél vizet kavar,

Idilli érzés, de örök titok,

Nem árulják el Valentinok.

A hegy fogságában 

"Ül a tél a hegy tetején"

 fölállna, ha bírna szegény,

 mutatná, hogy kemény legény,

de a hegy még fogva tartja,

jéggé fagy a gatya rajta,

jégcsap annak minden rojtja!

Otthagyna már csapot-papot,

nem lopná ott fönt a napot,

s eloldaná a madzagot,

menekülne, de nem lehet,

csak úgy otthagyni a hegyet,

gatya nélkül hová mehet?

Mit tehetne más egyebet?

"Lepihen és a szürkület 

csöndjében füstöt ereget."

idézetben: Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején c. versének sorai

egy csepp méz :)

ez a versike is

tudom kicsit infantilis

de nem minden

felnőtt lesz komolyan dilis

ha felnő gyermeki énje

hordozott génje mégis

olyan szeretni való

pont mint micimackó

ki nem olvas verset

viszont szereti a mézet

mer úgy szép az élet

ha van benne édes

egy csepp talán ez is

még akkor is

ha kissé infantilis