Re-kreáció

 

„Csak akkor vakarja, ha akarja..”  

( bugyuta versike, szemvidító fű helyett...:)

 

Szemvidító fű, az kéne most nekem,

 vidámabban nézne tán a szemüvegem.

 „Pisztolyos lázmérő…”

óh, de szép neve van,

van-e vagy nincsen hő?

Megméri pontosan,

mindent leolvashat ő

rólam, rólad, mindenkirő’,

így okosan vagy oktalan,

de valamit csak tenni kő'!

Nem elég a D-vitamin,

sok a vita még valamin:

orrom és szám, ha takarom,

és rajtam van a szemüveg,

már nem látok a párától-

áá, de nem baj, nem ijedek

én már meg egy pár á-tól..

A reklámot is meghallgatom,

rám zúdítják, mit tehetek,

de nem hiszem el barátom,

mert az orrom már nem akkor

vakarom, ha akarom… :)    

 

Einstein esete a libával :)

 

A képlet oly bagatellnek látszik,

sőt a világegyetem is pofon egyszerű…

Elnyel majd mindent egy nagy fekete lik,

de marad egy kérdés, roppant időszerű:

 

Vajon van-e lelke egy igazi libának?

És mit érezhet, mikor tömik szegényt?

Nyeldekel, ahogy a bögyében turkálnak,

hogy költsön ki így egy libakölteményt?

 

Pedig kitenné a lelkét is (már ha van neki),

csak hogy ne hízzon tovább a mája,

két unatkozó agysejtje egymást kergeti

le-föl, le-föl, - ameddig csak bírja a gigája.

 

A kérdést, -ha élne-, biztos megoldaná

Einstein, kinek már csak szelleme lebeg itt,

’Minden relatív,.. még a lélek is",  - mondaná

derűsen, és csinálna egy jó libasült vacsit.

 

 

 

Mióta a múzsák...  :)

 

Mióta a múzsák is távolságot tartanak,

nagyobb biztonságban vannak a szavak,

nem csókkal, csak könyékkel érintve meg

a költőt, ki maszkot viselve  ténfereg,

tömött polcsorok között ámul az árakon

s merengve lassan túljut egy-két soron.

Levegőért kapkod, de nem áramlik a csí,

húzza-vonja, de ütközik néhány kocsi,

a múzsák is maszkban pakolnak éppen,

míg pár jelzős szerkezet úgy próbaképpen,

-mint akciós termék- a targoncán marad.

A költő fizet végre, már az utcán szalad,

de múzsája fürgébb, előnye jó két méter,

"úgysem éred el már - súgja a pészméker-,

állj! majd én szabályozom a szívverésed,

változott a helyzet, velem kell beérned,

manapság a vers is jobb, ha otthon marad,

mióta a múzsák is távolságot tartanak."

 

 

9 soros :)

 

Az első sor csikorgó, csak lassan ereszkedik

alá a könnyed, légből kapott kis téma:

legyen most egy asszony, ki sors-jegyét kaparja,

szentséget persze nem nyert, de nem is céda.

Na mennyi így az annyi? Öt, ha jól számolom.

A hatodik kétes, csakis a pletykákat hallja,

Kedves, valamit tégy! „A hetedik te magad légy”!

Fekvő nyolcasban ott a végtelen, ám ennek itt

vége kell legyen…, mert ez a sor a kilencedik! 

 

(kilenc, kedves, csikorgó, mennyi, kaparja, kétes, ereszkedik, asszony, téma, szent -fórumban megadott szavakkal)

 

 / ajaj... már nem is tudom hányadik kilencsorosom! :) lehet, hogy öreg Sam ?? , de nem, az nem lehet!!  :) )

Varjú dal  

 

Varjú néne borzas tollal

friss avarban lépeget,

jóllakott már a dióval,

varjú-kottát nézeget.

 

Párja károg: kész rémálom,

ha rázendítesz kedvesem,

de én, látod, alig várom:

énekelj egy dalt nekem!

 

Tollad kopott, szárnyad lomha,

rossz híred száll hét határon,

ha hallgatnál káár.., káár volna,

mert a hangod ’úgy’ imádom!

 

Nicsak, de káár, nincs itt senki,

üres minden madárfészek!

Elszállongtak Afrikába

híres torkú, nagy zenészek.

 

Dalolj bátran, ne csendesen,

hadd hallják a madár-népek!

Ma még bírom.. káár, kedvesem,

de holnap máár.., én is lelépek.