Hitek és (nem)tudások

Hitek és (nem)tudások

 

Depresszió mosolyba burkolózva,

azt hihetnék, sírni el is feledtünk.

Galambszárnyú karvalyidők felettünk

szállnak s lecsapnak, ha eljön az óra.

 

Nem tudhatja senki mennyit fizettem.

Ha megállt, csendben elemet cseréltem,

s ment-mendegélt tovább, mint a mesében.

Körbe nem érhet, azt hiszem... hitetlen

 

lettem, mint szegény Tamás, ki megunja

az ámítást, ám így marad magára,

s a felismeréstől borzongva fázik.

 

Remény-takarók alatti magunkra

licitál a halál… de mi a lét ára..?

A test tudja. A lélek hinni vágyik...

 

11.09. 

 

(szonett-fórumban megadott sorvégi rímekre)