Babits után szabadon, azaz kötötten

 

Nem várom el, hogy ezeket a szonett-fórum játékára írt vers-variációkat végigolvassa bárki is. /persze ha van kedve, ideje..az más. :) / Ez a blogom  arra való, hogy magamnak (a felhő helyett :)) ide gyűjtsem össze a különféle játékokra, fórumokba írt versek közül azokat, amik talán nem lettek annyira rosszak, valami miatt kedvesek a számomra is, de ez mindenekelőtt JÁTÉK nekem és szórakozás. Én sosem fogom annyira komolyan venni magam, hogy ne vállaljak be kötött formákat, mások által megadott rímeket, témákat, szavakat, stb.

A négy variáció mindegyike Babits Mihály: Szonettek c. versének rímeivel íródott, az első kettő 2019-ben, a 3. tegnap, a 4. pedig ma este…:)  Ennyit a nagy, komoly és mély „verselésekről”. :)

Az eredeti vers:

 

Babits Mihály: Szonettek

 With this same key

Shakspere unlocked his heart.

Wordsworth.

Did Shakspere? The less

Shakspere he.Browning.

 

Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség

és szenvtelen, csak virtuózitás.

Bár munkában manapság nincs nemesség,

ez csupa munka, csupa faragás.

 

Ha költő, ki lázát árulja: tessék!:

itt állok cédán, levetkőzve! láss:

ez nem költészet; de aranyművesség!

s bár nem őszinte, nem komédiás.

 

Minden szonett egy miniatür oltár,

ki vérigéket, pongyolán szeret,

az versemet ezentúl ne olvassa.

 

Ki hajdan annyi szívek kulcsa voltál,

Szonett, aranykulcs, zárd el szívemet,

erősen, hogy csak rokonom nyithassa.

 

A sorvégi rímek:

 

ügyesség, virtuozitás, nemesség, faragás,

tessék, láss, művesség, komédiás,

oltár, szeret, olvassa

voltál, szívemet, nyithassa

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Saját variációk:

 

Hódolat Babits Mihálynak

 

Kár tagadni, mert kell hozzá ügyesség.

Égi adomány a virtuózitás,

de önmagában mit ér a nemesség,

ha csak ciráda rajt’ a sok faragás.

 

És Flórát mi hódítaná? Hát tessék,

nézd, a próbálkozás mit ért?! Figyelj, s láss!

Sziklából fényt metsz az aranyművesség,

’hegyek sörényét’ rázza egy komédiás.

 

A szíve eleven, lüktető oltár,

vérköröket sosem tagadva szeret,

belehalhat, ha versét nem olvassa!

 

S Te, aki költők fejedelme voltál,

nem érintheted lakatolt szívemet,

mert Ő akarja, hogy EGY kulcs nyithassa!

 

/2019 11.03./

 

 

Csukott szemmel

 

A naiv ámul, micsoda ügyesség!

A szócsavarás nagy virtuozitás.

Már-már elhiszi, hogy csupa nemesség

s jó szándék ez, nem puszta ködfaragás.

 

Választhatna mást is, hát csak tessék!

Egyik fal szebb, mint a másik..! Ó láss,

miként készít a jó aranyművesség

fából vaskarikát, s lesz komédiás

a Nép, mert félelem neki az oltár,

min az ’istenadta’ áldozni szeret,

míg a jövőt csukott szemmel olvassa:

 

’Figyelj rám Te, aki Ember voltál,

engedd dobogni kifosztott szívemet,

s hogy ablakát az ég rám is nyithassa! ’

 

/2019 11.05./

 

 

Tiszta szobádban

 

Egymás mellé rakott szavak. Ügyesség

elég, nem hiányzik virtuozitás.

Mutatkozhat mégis rejtett nemesség,

mint székelykapun a szívből faragás.

 

A vándor előtt nyitva áll: jöjj, tessék

beléphetsz, egy másik világ ez, s láss,

nem misztikum az aranyművesség,

ép lélek kell hozzá, nem komédiás.

 

A nyelv ősi templom, hol a szó oltár,

áldását érzi a szív, amely szeret

Népet, Hazát, s Embert, aki olvassa.

 

Nem a versed, csak aki vagy, és voltál.

Tiszta szobádban ültesd le szívemet,

s engedd, hogy ajtód a fényre nyithassa. 

 

/2021 02.10/

 

 

Itt és most

 

Felhőbe verset írni nagy ügyesség!

Tán adott hozzá a virtuozitás,

mely szándékot valósít, mert nemesség

híján egy szonett is csak szófaragás.

 

Az emlékezet megcsalhat, ám tessék,

kérdezd a szíved és belülről láss!

Silánnyal vesd össze, ami művesség,

de szeresd azt is, ki csak komédiás.

 

Talán ott fenn tényleg van egy oltár,

díszítsd verseddel és hidd, téged szeret

az Ég, s a földön is az, aki olvassa..

 

 A felhő megőrzi azt, aki voltál,

 de itt és most még te őrizd szívemet,

 hogy lakatját csak igaz szó nyithassa.

 

/2021 02.11./