Ártéri erdő

Rozella•  2017. május 18. 23:17

 

Ártéri erdő

 

Hirtelen nagy csend támadt

s én nem emlékeztem semmire, 

de az a pillanat velem maradt, 

mint szurokba szédült pihe 

alattomos fogságba ragadt 

az idő kopott réseibe. 

Úgy kuporog most is tépetten 

szívem elöntött ártéri erdőiben, 

mintha vándormadár volna, 

kinek fészkét a víz elsodorta

s nincs már hová menekülnie,

csak érdes hangon vijjog a semmibe...



(adott szavak:  kopott,rések, pillanat, érdes, kuporog, vándor, pihés, szédül, szurok, alattomos)





 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. május 21. 23:46

@JohanAlexander: Köszönöm!

JohanAlexander2017. május 21. 19:20

Nagyon jól sikerült!

Rozella2017. május 20. 08:23

@merleg66: Köszönöm Gábor!

Rozella2017. május 20. 08:22

@Kicsikinga: Köszönöm Kingám!

merleg662017. május 19. 22:41

Nagyon jól megoldottad. Szép!

Kicsikinga2017. május 19. 08:33

Megrendített, a fájó szépsége!

Rozella2017. május 19. 08:10

@skary: melyiken?

Rozella2017. május 19. 08:10

@Ernest: Nagyon köszönöm! Konkrétan még nem (vagy nem emlékszem), :) de amúgy meg sokszor...:)

Rozella2017. május 19. 08:08

@kevelin: köszönöm

skary2017. május 19. 04:25

a jelen

Ernest2017. május 19. 01:39

"Úgy kuporog most is tépetten
szívem elöntött ártéri erdőiben,
mintha vándormadár volna,
kinek fészkét a víz elsodorta
s nincs már hová menekülnie,
csak érdes hangon vijjog a semmibe..."

mintha már írtál volna az "Ártéri erdő"-ről verset... :) klassz lett, gratula!

kevelin2017. május 19. 00:41

Jó lett,ügyes