Róza szóbazárja
Kertlakók
Kertlakók
Kékszakáll és levendulák nélkül
idén sem jöhet el a nyár,
mert tőlük a kert mindig kikékül
és sok bolondos lepke idetalál.
A verbénák színes zuhatagát
valami furcsa lény apasztotta el,
pont mint a muskátlit és a dáliát,
hát majd azokat is pótolni kell…
Ezért a bokrokat is újra ültetem,
amit kidöntött egy cudar vihar,
s a kutyámat is megkérem szépen,
hagyjon békén mindent , - ha jót akar…
A nyári orgonán épp hangol a fény,
a legszebb májusi koncertre készül,
biztos az új kertlakók tiszteletére,
s talán a régiek miatt is, emlékül…
Lehetőleg kirívóan
Lehetőleg kirívóan
(egy 'vicces' koporsó ürügyén... )
Különlegesnek,
megdöbbentőnek,
extrémnek kell lenni,
hogy figyeljen rá a világ,
essen le mindenki álla máris
a kitalált semmitől is,
mert a hét milliárdból
most másnak lenni,
ingerküszöb fölé menni
- lehetőleg kirívóan -,
mindenkitől különbözni
hadd bámulja a világ!
Ez az, amit bármi áron
látom el akar érni,
be akar bizonyítani
a felszínes világnak
de legalább önmagának
... az a pár milliárd ...
(aki meg rólam nem hiszi el,
hogy én is kirívó vagyok,
pusztán mert az idiótaság
nem érdekel.., de attól még írhatok...)
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20170511/koporsoban-erkezett-a-szalagavatojara-a-tinilany-/
Hangok
Hangok
Örökös lárma és zsivaj,
mert minden zsong valamit
és a folytonos hangzavarban
bent hallgat egy hang.
Hallom és nem is zavar,
megtanultam kiszűrni
körüle a beáramló zajt,
ami körbeveszi s ha tehetné,
soha nem engedné
a hallgatását hallani.
Csöppke mese...
Csöppke mese
Egy csöppke mese, kis tavaszi barka,
mint apró zsivaj, oly vidám és tarka, talán
hamar csak ennyi kellene, rikoltó
madár, nappal kóbor széllel szálló,
valami simuló trilla, cikázó hangvilla,
annyian talpon lennénk éjjeli zenén
és könnyedén este landolnánk a Hold túlfelén.
/ a versike érdekessége, hogy összesen 13 név bújt el benne, hat rendes és hét becenév… akinek van kedve, keresgélheti..:) /
idegen karcok
idegen karcok
/gondolat-kisérlet/
jeleket hagyni minden nap
sem értelme sem különös oka nincs
mintha nem volna elég gyorsan alvadó
a kifolyt vér az édenkertből
minek tarka cicomába öltözni
mint a pávák násztáncot járva
elpazarolni az időt az éneklésre
mivégre mikor haszonelvűnek kéne lenni
az eleve ki van zárva
hogy belém tört a kulcs
az előbbiek értelmében
a fogantatásnál eldőlt minden
rám zuhant a legkékebb égbolt
jutalmul életem végéig tarthatom
közben tollaimat rendezgetem
pont úgy mintha repülni készülnék
néha szétterítem de sérülékeny
leszármazás ez isten követhetetlen
a gps nem ismeri fel az utat
hozzá gyorsan elavul minden technika
betájolom magam a nap segítségével
közben kapirgálok akár hülye tyúkok
abban a boldog nemtudatban
hogy nemsokára levágják őket
a porban meg csak szaporodnak
a tőlem egyre idegenebb k-arcok
míg végre egy lánclevél-üzenetben
„ a szeretet mindent valóra vált ”
olyan egyszerű csak tovább kell küldeni
tíz ismerős címre - és lám ma
a jeleken majd számonkérheted
megváltozik az életed ... ??
„ ” : R. Dawkins: Folyam az édenkertből c. könyvéből