Róza szóbazárja

ki vagy

 

ki vagy ott

a paraván mögött

valaki átöltözött

míg a karaván 

halad a vízben

marad mélyen 

megértem

ott sekély kéjen

jég alatt is megél

látszólag de utólag

a szónak minek a csónak

ha-jó voltál eddig

más már ne is legyél

 Kániku-la-bili

 

Hirtelen történt, tikkadt nyárdélután

a forróság elviselhetetlen volt,

 a kerti légtérben izott-zizgett alélt-kábán

egy csomó ernyedt, odapacsmagolt folt,

pollen, pókhálófonál, szőrös kékdongó-halál,

lebegtek félbehagyott fél-mondatok,

a terepet zümi kis vonalkák megszállták,

összeütköztek ékezet-vonatok,

felhősorompót kaptak piros lámpák,

a fák közt röpködtek csöpp dinó-szauruszok,

kóbor kergelepkék virágport kavartak

s a kornyadozó nyári orgonák körül

itatóba szédültek kóválygó koboldok..

Hintaágy-álmok buliba mentek,

 merengve tengtek-lengtek, s énekeltek

 „ottegyporzó-ittegybibe, tutálibe-málibe..”

 egyszer csak bumm!! Telibe!

Egy aszott nagy villám lecsapott,

majd sötétszürke komor zivatarfelhő

jött menten, menet-trenden kívüli,

olyan lassúvízpartotmos-jellegű,

de már nem jött a borúra derű,

és képzeld, majdnem agyoncsapott,

azóta kissé labilis vagyok,

azt se tudtam, hol vagyok-kivagyok,

ó, figyusz, ez derültégből volt a vizibusz,

 bele a közepibe, a kánikula-bilibe,

a rezonáló szárny-(árny)aló semmibe,

persze, hogy kiborult a nyár-ribilli

- bár tudom, nem túl idilli, nem előkelőség,

 mikor így a zagyára megy

a zembernek a hőség…

 

(...és ki tudja még hol a vége…:))

 

 

 

 

Bocsánatot kérek a hangnemért a korrekten, szabályosan közlekedő autósoktól, ez lentebb nem róluk szól, és ugyancsak bocsánat a békésen dagonyázó erdei vaddisznóktól is!!

Hosszú ideje kerékpározom, és nagyon!! rosszak a tapasztalataim, sajnos egyre sűrűbben fordul elő, hogy olyan szintű agresszivitással találkozom az utakon, ami akár az életembe is kerülhet… Tegnap a kerékpárútra rombolt ki mellékútról, elsőbbségadás nélkül elém egy ilyen, „terepjárós vadállat”, csak egy pillanaton múlt…( úgy álltam meg, hogy a bringám első kereke beszorult az autója első kereke mögé...és még rám üvöltött, hogy most mi van, nincs féked??)  Ma  a városszéli nagy körforgalomba egy illető utánam jött be, majd minden jelzés, index nélkül hirtelen elém vágott a következő kihajtónál, mert ő úgy gondolta ehhez is joga van, hajszál (10 cm) híja volt itt is… sokat tudnék mesélni… de nagyon elegem van…)

 

Vaddisznók az aszfalton

 

Ó, az utakon mennyi veszélyes vaddisznó!

Agyatlan száguldozó, anyázó

agresszióban dagonyázó tahó..!

Minden utamon beléjük botlom,

hogy szaporodtak el ennyire?

Azt nem tudhatom! Nekem két kerék,

nekik látszatra négy, vagy több, de ez csalás,

mert minimum egy biztosan hiányzik

minden aszfaltdisznónak! Mi tagadás,

kikerülném őket, ha tehetném,

vagy mennék inkább lóvasúton,

omnibuszon, mint két keréken..,

na persze húzhatok egyet hirtelen a féken,

vagy kettőt, vagy egy alkalommal, ki tudja hányat!

A sok idióta… és mindnek papírja van róla,

hogy övé az egész világ, ha segge alatt

van az autója… A nyakán ilyenkor

már teljesen fölösleges a gumója!

Sajnos lóvasútra nem szállhatok

de csörtető vadak miatt akár fejre is állhatok,

 

felőlük meghalhatok,- ha akarok, ha nem akarok…

 

 

 

 

Közöny

 

Elröppen majd gyorsan ez a nyár is,

pár forró hét, megszokott vihar-nap,

akad sok sötét hazugság is, és brutális,

hogy már a szavak sem zavarnak,

 

(be-ki,  jönnek-mennek, kit érdekel,

csupán a hőség, ami még megvisel...)

 

A nyereséget tartsd meg magadnak,

bár tudom, de hidd el az sem érdekel,

 mit adtál, s cserébe neked mit adtak

és hány lelked, hány ördögnek adtad el.

 

Nekem hiába gyónnál, itt a túlélés a tét

és egy jó sör is többet ér már a szónál.

Látod Isten is rég elvesztette mindenét,

végül maradt neki is csupán a remény,

 

s talán azt is neked adná, ha szólnál …

 

 

 

 

 

 

szinkron

 

szinkront ver szívem az éggel

a mindenséggel összedobban

változó ritmusban talán a végtelen

lüktet egy ökölnyi kozmoszban

 

de érzem képtelen készakarva

abbahagyni amíg tart e földi hakni

nevezhetjük sorsnak vagy lehet karma

hisz nem reménytelen se élni se halni

 

csak két átrium meg két kamra

ismeri a titkot rég nálam jobban

és a képre egy töredék pillanatra

néha rávetíti hogy halhatatlan

 

az élet-színpadon soha meg nem unom

ha szeret az segít megmaradni

s szinkron ütemben velem az erő

bár védtelen s ezen nem kell csodálkozni

 

… nincs benne semmi egetverő.