Róza szóbazárja

Nyár-etűdök

Nyár-etűdök futnak halkan

a billentyűkön, még elandalít,  

bár néha élesen belehasít

egy-egy disszonáns hang,

lassan változik a dallam..

Háttérzene, nem figyelek rá,

észre sem veszem, csak élvezem,

azt játszom, hogy ez egy új játék

s lehunyt szemmel is megtalálom,

hol is lehet az a szív-tájék..

Zene szól, szabályos, szép ütem,

itt lüktet még a nyár bennem,

 azt hiszem kéne, hogy fájjon,

 nem értem, miért nem hallom

- már vagy még - a fals hangokat,

talán hirtelen megsüketültem,

hiába várom felkészülten,

szemenként ízlelgetve amit 

bőkezűen nyújt az öreg szőlőtőke.

Fürtökben csüng rajta a mézízű béke,

s belém kóstol a múlás finom zamata,

de nem fáj, érzéstelenít az íze, az illata,

közben háttérzenét közvetít a táj,

tudom, már az ősz is ezt hallgatja …

Így kell lennie, mikor elhalkul a nyár,

mikor csak az fáj, hogy nem is fáj…

Régi-új klisék

Azt mondják ide „leszülettem”...

na persze, és mikor „fel-halok”,

senki sem kérdi, itt mit kerestem,

csak sajnálnak majd az angyalok.

Álmok kergettek végig engem,

míg mohón belém kóstolt a valóság,

az illúziókat is sorra eltemettem,

bár biztos van még valahol jóság.

Azt mondják, van annyi szépség

s hogy létezik az igaz, nagy szerelem,

a titkokon feltöretlen a pecsét még,

talán ezért lehet, hogy „leszülettem”…

Felnőtt mesék, régi-új klisék között

keresgélek mindig valami hihetőt,

csak pár igaz szót, ami ideszökött

s egy érzést, ami keres egy követőt...

Merülés

Feszített víztükrű, könnyű vászon,

rajta ringó, szél-festette képek,

lomb-zöldek, aranyak úsznak a tájon,

követik vadszilvák, lagúna-kékek,

amíg nézem, csak addig élnek.

A Hold éjjel rézvörösre bámulja,

csillag-ezüstök fürdenek meg benne,

csak lassan, fény után kutatva

merülnek a hullámzó végtelenbe,

magukkal viszik a nyár utolsó sóhaját,

s szétterítik az égen lenge, őszülő haját.

Elszállni készül…

Elszállni készül a nyár,

van rá épp elég oka,

sárga-vörös levéllángok

csapnának magasba már,

de a szél még erőtlen, tétova.

A háztetőn fénycserepek

viricselnek a verebek helyett,

őszi füstködök elől meglógó,

valahonnan valahova futó

csupasz villanydrótok

fölé fecskék helyett

villásfarkú drónok repülnek,

benéznek a gólyafészekbe,

hol végre madarat is találnak

és mert ő röpképtelen,

meglengetik szárnyát a nyárnak…

Háziőrizetben

Egyedül egész nap, nehéz elgondolni,

milyen szörnyű lehet, ’háziőrizetben’

maga körül zárva tartani a teret,

mindenhol falak, kerítések,

szigorúan le- és elhatárolt terep,

nem lehet messze menni,

sem messzire látni,

örömet, bánatot sincs kivel osztani,

figyelni kell ismert és szokatlan zajokra

s minden nap úgy telik,

ahogy már megszokta..,

Semmi kétség, itt mégis boldog tud lenni,

ismerős lépteknek mindig tud örülni,

ha az őrzött házba végre

hazatér a gazdi… :)