Róza szóbazárja
Idő-Sanzelizé...
Idő-Sanzelizé...
Leírhatatlan a nyári idill, olyan izé..,
mégis élvezhető, szinte Idő-Sanzelizé,
mint pár önfeledt nap a vízparton,
mikor a nyár nem mondja: „Pardon,
sietek”, hanem a tavasz után locsogva
beáll szépen, türelmesen a sorba,
mögötte már csak az ősz békétlen,
dünnyög-morog félhangosan, de kétlem,
hogy most figyelne rá bárki, talán a tél
reméli csak, hogy egyszer nyomába ér,
bár én nem is értem, ezek miért kergetik
egymást céltalan… és mire jó ez nekik?
A válasz legyen másé, a szív meg izé ... a nyáré,
a nap boldog s a Hold a sugárúton csak bámul, a málé… :)
ki vagy
ki vagy
ki vagy ott
a paraván mögött
valaki átöltözött
míg a karaván
halad a vízben
marad mélyen
megértem
ott sekély kéjen
jég alatt is megél
látszólag de utólag
a szónak minek a csónak
ha-jó voltál eddig
más már ne is legyél
Kániku-la-bili :)
Kániku-la-bili
Hirtelen történt, tikkadt nyárdélután
a forróság elviselhetetlen volt,
a kerti légtérben izott-zizgett alélt-kábán
egy csomó ernyedt, odapacsmagolt folt,
pollen, pókhálófonál, szőrös kékdongó-halál,
lebegtek félbehagyott fél-mondatok,
a terepet kis zümi vonalkák megszállták,
összeütköztek ékezet-vonatok,
felhősorompót kaptak piros lámpák,
a fák közt röpködtek csöpp dinó-szauruszok,
kóbor kergelepkék virágport kavartak
s a kornyadozó nyári orgonák körül
itatóba szédültek kóválygó koboldok..
Hintaágy-álmok a buliba beszálltak,
merengve tengtek-lengtek, s énekeltek
„ottegyporzó-ittegybibe, tutálibe-málibe..”
egyszer csak bumm!! Telibe!
Egy aszott nagy villám lecsapott,
és sötétszürke komor zivatarfelhő
jött menten, menet-trenden kívüli,
olyan lassúvízpartotmos-jellegű,
de már nem jött a borúra derű,
és képzeld, majdnem agyoncsapott,
azóta kissé labilis vagyok,
azt se tudtam, hol vagyok-kivagyok,
ó, figyusz, ez derültégből a vizibusz volt,
bele a közepibe, a kánikula-bilibe,
a rezonáló szárny-(árny)aló semmibe,
persze, hogy kiborult a nyár-ribilli
- bár tudom, nem túl idilli előkelőség,
mikor így a zagyára megy
a zembernek a hőség…
(most hűl, de ki tudja még hol a vége…:))
Vaddisznók az aszfalton
Bocsánatot kérek a hangnemért a korrekten, szabályosan közlekedő autósoktól, ez lentebb nem róluk szól, és ugyancsak bocsánat a békésen dagonyázó erdei vaddisznóktól is!!
Hosszú ideje kerékpározom, és nagyon!! rosszak a tapasztalataim, sajnos egyre sűrűbben fordul elő, hogy olyan szintű agresszivitással találkozom az utakon, ami akár az életembe is kerülhet… Tegnap a kerékpárútra rombolt ki mellékútról, elsőbbségadás nélkül elém egy ilyen, „terepjárós vadállat”, csak egy pillanaton múlt…( úgy álltam meg, hogy a bringám első kereke beszorult az autója első kereke mögé...és még rám üvöltött, hogy most mi van, nincs féked??) Ma a városszéli nagy körforgalomba egy illető utánam jött be, majd minden jelzés, index nélkül hirtelen elém vágott a következő kihajtónál, mert ő úgy gondolta ehhez is joga van, hajszál (10 cm) híja volt itt is… sokat tudnék mesélni… de nagyon elegem van…)
Vaddisznók az aszfalton
Ó, az utakon mennyi veszélyes vaddisznó!
Agyatlan száguldozó, anyázó
agresszióban dagonyázó tahó..!
Minden utamon beléjük botlom,
hogy szaporodtak el ennyire?
Azt nem tudhatom! Nekem két kerék,
nekik látszatra négy, vagy több, de ez csalás,
mert minimum egy biztosan hiányzik
minden aszfaltdisznónak! Mi tagadás,
kikerülném őket, ha tehetném,
vagy mennék inkább lóvasúton,
omnibuszon, mint két keréken..,
na persze húzhatok egyet hirtelen a féken,
vagy kettőt, vagy egy alkalommal, ki tudja hányat!
A sok idióta… és mindnek papírja van róla,
hogy övé az egész világ, ha segge alatt
van az autója… A nyakán ilyenkor
már teljesen fölösleges a gumója!
Sajnos lóvasútra nem szállhatok
de csörtető vadak miatt akár fejre is állhatok,
felőlük meghalhatok,- ha akarok, ha nem akarok…
Közöny
Közöny
Elröppen majd gyorsan ez a nyár is,
pár forró hét, megszokott vihar-nap,
akad sok sötét hazugság is, és brutális,
hogy már a szavak sem zavarnak,
(be-ki, jönnek-mennek, kit érdekel,
csupán a hőség, ami még megvisel...)
A nyereséget tartsd meg magadnak,
bár tudom, de hidd el az sem érdekel,
mit adtál, s cserébe neked mit adtak
és hány lelked, hány ördögnek adtad el.
Nekem hiába gyónnál, itt a túlélés a tét
és egy jó sör is többet ér már a szónál.
Látod Isten is rég elvesztette mindenét,
végül maradt neki is csupán a remény,
s talán azt is neked adná, ha szólnál …